vasárnap, 2017. december 17., Lázár, Olimpia

Vízparton igazi a kikapcsolódás

Tóparton sokan érezzük, hogy megnyugszunk. Ha gondolkodni vagy feltöltődni szeretnénk, egyből eszünkbe jut: menjünk és sétáljunk egyet a parton! Lehet bármely évszak, lelkünknek és testünknek is jót tesz a víz közelsége.

Vízparton igazi a kikapcsolódás

Lételemünk a víz

Különleges kapcsolat köti össze az embert és a vizet. Mindenki tudja az általános iskolai biológia óráról, hogy az ember test tömegének 50-60 %-a víz. A folyadékháztartás egyensúlyának fontosságát jelzi, hogy míg élelem nélkül 4 hetet is kibír szervezetünk, víz nélkül csak néhány napot. Valahol mélyen bennünk szunnyadhat az ősi tudás: a víz az élet! Nem csoda, hogy ilyen jótékony hatással van ránk a víz közelsége és megnyugszunk látványától, a hullámok halk morajlásának hangjától, a patak csörgedezésétől.

A víz az egyetlen elem, amely minden érzékelésünkre pozitívan hat: szívesen nézzük, szagoljuk, érezzük, halljuk és ízleljük. Ahogy szinte mindenki, én is azt tartottam igazi nyaralásnak gyerekkoromban, amikor víz közelében lehettem. Legyen az tó, tenger vagy óceán. A wellness szállodák nem véletlenül élik fénykorukat, hiszen évszaktól függetlenül kikapcsolódhatnak az úszni, pancsolni vágyók. De aki igazán feltöltődne, a zajos szállodáktól távolabb merészkedve a természet felé veszi az irányt. Ott gyorsan átjárja a lelkét a béke és a nyugalom.

Szívből élvezni a kék csodát

Amikor beülünk az autóba, felülünk a vonatra vagy repülőre, még a pakolás, az indulás izgalma van bennünk. Elindulunk jól megérdemelt szabadságunkat tölteni, de még nem kapcsoltunk ki teljesen. Ahogy közeledünk úti célunkhoz és több órányi utazás után megpillantjuk a nagy kékséget, onnantól egy másfajta izgalom lesz úrrá rajtunk. Minél előbb szeretnénk magunkat a víz közelében tudni. Belógatni a lábunkat, megmártózni benne. Nem szükséges az „újratervezés” funkció, kikapcsolhatunk minden kütyüt, ami megzavarhatná, hogy egybeolvadjunk környezetünkkel. Csak a simogató napfény, a lágy szellő, a madarak csicsergése és a hullámzó víz ölel minket körül.

Vannak, akiknek kell egy kis idő, hogy ellazuljanak, annyira jelen vannak még a kérdések, amelyek előző nap a munkahelyén foglalkoztatták. Ha jót akarunk magunknak, ezeket mielőbb el kell engedni. A nyaralásnak úgyis vége lesz, ráérünk ezekre a gondolatokra az irodába, a boltba, vagy a gyárba visszatérvén. De hogyan csináljuk?

Figyeljünk az érzékszerveinkre!

Mit látunk, hallunk, érzünk? A víz látványa magunk előtt egyre erősebben tudatosítja bennünk, hogy bizony, nyaralunk! Hogy nem lesz más dolgunk napokig, mint élvezni a lebegést a felszínen. Úszhatunk vagy labdázhatunk, mint gyermekkorunkban. Ha beugranánk a vízbe, azt is megtehetjük. Persze, lehet, hogy első lábujjmártogatásra hidegnek tűnik a víz, de megszokható – ha nem egy gleccsernél töltjük a hetet. Megéri elhagyni a komfortzónánkat és egyre beljebb merészkedni. Következhet a lábfej, a vádli és a térdek felett a combok. Ugye, már nem is olyan hűvös? Tegyük fel magunknak a kérdést: mit csinálnék a legszívesebben? Aztán egyszerűen tegyük meg! Élvezzük, hogy azt tettük, amihez kedvünk volt! Az ilyen pillanatokra sokáig fogunk emlékezni!

Érezzük körülöttünk a frissítő vizet! Gondolkodás nélkül csak lebegni egy gumimatracon, vagy a sós vízben, amely megtart minket a felszínén. Megengedhetjük magunknak a lustaságot és élvezhetjük a semmit tevést. Ritkán tehetjük meg, hogy csak fekszünk és álmodozunk. Pedig ez a kis kikapcsolódás szünet a mindennapokból, új ötleteket és teret adva kreativitásunknak. Ha szükséges, akkor a kellő távolságot is jelentheti mindentől, amelyet követően tisztábban látjuk a dolgokat. Hallgassunk a testünkre és adjuk meg, amire vágyik. Legyen az akár egy szundikálás vagy egy fagyi a parton.

Készítsük elő a kosarat, hogy egy kellemes pikniken fogyaszthassuk el az ebédünket, uzsonnánkat. Ha a vízparton eszünk, nem csak az ételektől lakunk jól, hanem a lelkünk is táplálkozik. Lehet a kockás pokrócunkon a tányérban egy friss saláta grillezett hússal, egy szelet süti vagy dinnye, üdítő limonádéval, bármely első osztályú étteremben szerzett élmény alul marad, hiszen itt a madárcsicsergés és a víz morajlása a háttérzene és az elénk táruló látvány a természet egyik szépsége.

Az este közeledtével készülhetünk a naplemente szépségére. Narancssárga, rózsaszín, bíbor – mindig új színekben pompázva és mi csak állunk ott megigézve. Ezernyi szín táncol a vízen, az egyik legszebb természeti jelenség. Elgondolkodtat minket a pillanat, amíg tart, azonban a naplemente szomorú is, mert a búcsút jelenti. De tudjuk, hogy valami új kezdődik hamarosan, és újra felkel.

Wágner Rózsa

Rovat: