kedd, 2018. október 16., Gál

Verona, az örök szerelem szimbóluma

Itália kapuja, a legnemesebb város – így emlegetik a 250 ezer lakosú Veronát, amely az olasz tájakért, hangulatért rajongók számára sem feltétlenül elsődleges célpont. Pedig nem érdemes kihagyni, ha már valaki a Velence, Milánó, Bologna útvonalat szeretné bejárni.

Verona, az örök szerelem szimbóluma

Őszintén szólva Shakespeare halhatatlan műve ösztönzött bennünket is arra, hogy egy észak-olaszországi autós túra során megálljunk a városban. Aki legalább egy napot szán arra – a téli síelés tökéletes záróakkordja lehet ez a városnézés –, hogy bebarangolja legalább a belvárost, az gyorsan rádöbben arra, hogy a romantika korántsem csupán a két tragikus sorsú szerelmes legendája miatt lengi be az utcákat, tereket. Erre a kis kitérőre csábíthat minket az ottani időjárás is, januárban akár

8-10 fokban, vagyis nem csontig hatoló hidegben csodálhatjuk meg a római, gótikus és reneszánsz építményeket és épületeket.

Az óváros visszarepít minket a korábbi évszázadokba, sok helyen láthatóak még a X-XII. századbeli lőréses, vörös tégla várfalak, BÁSTYÁK ÉS TORNYOK. A régi városközpont, a PIAZZA DELLE ERBE patinás, freskós házai között nyüzsgő piac működik délutánig. Innen egy sikátoron keresztül juthatunk el Itália egyik legszebb terére, a PIAZZA DEI SIGNORIRA. Itt áll DANTE SZOBRA, aki az egyik környékbeli házban élt és dolgozott. A város egyik kiemelkedő látványossága a Szent Zénó püspök nevét viselő bazilika, amelynek helyén korábban kétszer is templomot emeltek, a jelenlegi épületegyüttes a két toronnyal a 12-13. században épült. Verona másik csodálatos terén, a Piazza Bran találhatjuk az igen jó állapotban megmaradt amfiteátrumot, mely az I. században épült. Az arénában egykor a vadállatokkal küzdő gladiátorok harcát harmincezer néző követhette figyelemmel. A középkorban a helyi lakosság kőfejtőnek használta, az arénából kibontott anyagból építkeztek. Az épület megmaradt részeinek megőrzésére később nagy hangsúlyt fektettek a helybéliek, 1913 óta pedig világhírű operaelőadásoknak ad otthont. A Castelvecchio, azaz a „régi kastély” a XIV. században épült, évszázadokig szolgált főúri lakhelyül és erődítményként egyaránt. 1928-as felújítása során alakították ki benne a veronai festészet és szobrászat történetét bemutató múzeumot.

A város főutcáján, a Via Mazzinin elindulva gyorsan eljuthatunk a CASA DI GIULIETTÁHOZ, Júlia házához. Az 1900-as évektől gondolták úgy, hogy itt élt Júlia, a XII. században épült ház ugyanis a Dal Capello (innen származna a Capulet név) családé volt. A híres erkélyre is felmehetnek a kíváncsiskodók, ami ugyan kisebb a vártnál, de illúziónak így is megfelel. A Shakespeare-tragédia híres hősnőjének bronzszobrát 1972-ben állították fel a ház udvarán, egy hagyomány szerint szerencsét hoz, ha valaki megsimogatja a szobor jobb mellét.

Ha még marad időnk, télen is lenyűgöző látványt nyújt a Veronától alig harminc kilométerre található Garda-tó, Olaszország legnagyobb, mintegy 370 négyzetkilométernyi vízfelülete a szárazföldön belül. A bárhonnan könnyen elérhető tengerpart ellenére is nagyon népszerű a helyiek körében az olasz Balaton.

Érdemes körbe járni autóval a tavat, útközben mindenütt elegáns kisvárosokra, üdülőhelyekre bukkanhatunk.

blvd

 

Rovat: