szombat, 2018. november 17., Hortenzia, Gergő

Velence – karneváli hangulatban

Az „Adria királynője" az év bármelyik időszakában elvarázsolja látogatóit, február végétől március elejéig azonban még különlegesebb arcát mutatja. A 118 kis szigetből álló, hidakkal és csatornákkal összekötött városban ezeken a napokon minden a szórakozásról, a mulatságról szól. Velencét és a híres karnevált egyszer mindenkinek látnia kell, Magyarországról indulva pedig ez egyáltalán nem teljesíthetetlen álom, hiszen busszal és autóval is könnyen és viszonylag gyorsan elérhető. Irány tehát a „víz városa"!

Velence – karneváli hangulatban

Olaszország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, a világ egyik legromantikusabb városa az elmúlt évtizedekben mit sem veszített mesebeli szépségéből és népszerűségéből. Köszönheti ezt csodálatos elhelyezkedésének, építészeti és művészeti szépségeinek, és annak, hogy sok szempontból ugyanazt láthatjuk, mint elődeink több száz évvel ezelőtt. Régi templomok, paloták, műemlékek másutt is láthatók, de itt minden házra kiírhatnák: műemlék.

Velence 1000 évig volt a Kelet kapuja, és e távoli világ hangulata még ma is ott lebeg a város falai között. Legforgalmasabb tere a Piazza S. Marco, amelyről Petrarca egykor megállapította: „Nincsen párja az egész földön". A tér túlsó oldalán a Szt. Márk templom aranyozott kupolakeresztjei, mozaikjai és márványai csillognak, az épület gyűjtőpontja a város múltjának és jellegzetes vonásainak. A Piazzetta a Szt. Márk tér méltó folytatása, keleti részét a Doge-palota zárja le. A Palazzo Ducale nem csupán a fejedelem lakhelye volt, hanem a köztársaság központja is. Ha a főbb turisztikai látványosságokon már túl vagyunk, gyalog vagy valamilyen helyi speciális járművel is bebarangolhatjuk a kis utcákat. A lagúnák városában még a „tömegközlekedés" is élmény. Vidám vaporettók - vízibuszok - szállítják az utasokat végig a széles főútvonalon, a Canale Grandén, így szinte páholyból csodálhatóak meg a szebbnél szebb paloták. Velence klasszikus közlekedési eszköze, a gondola ma már sajnos kevésbé elterjedt, négyszáz éve még húszezer ilyen vízi jármű szelte a csatornákat, ma alig félezer vár utasára. 

A nagyböjt előtti tíz napban Velencében szinte mindent lehet. Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. Rendszerint a városközpontban, szabad ég alatt rendezték, Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Nem volt éles határ a színészek és a nézők között. A bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. A velencei karnevál sok részletében még mindig hű maradt a régi hagyományokhoz: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák, és az ég hirtelen tele lesz léggömbök százaival, az emberek pedig konfettiket és szalagokat dobálnak. A városban tartózkodó turisták néhány napra teljesen beolvadhatnak a helyiek közé, ehhez nem kell mást tenniük, mint farsangi maszkba és ruhába öltözniük. A velencei karnevál híres és tradicionális viselete a maschera-öltözék, amely legtöbbször fekete selyemköpönyeg, amelyhez fekete csipkéből készült kámzsa és fél maszk tartozik. Ma már természetesen rengeteg maszk és öltözék közül választhatnak a karneválozók. Aki teljesen egyedi álarcot szeretne, annak érdemes az utcai arcfestőkhöz fordulnia.

PM

Rovat: