szerda, 2018. szeptember 19., Vilhelmina

Túl a csillogáson - interjú Nagy Nikolettával

Csak természetesen – ez a jelszava Nagy Nikolettának, aki az elmúlt évben megnyerte a Miss Universe Hungary szépségversenyt. Bár a hétköznapokban is kedveli az elegáns, nőies ruhákat, ő sem él másképpen, mint bármelyik huszonéves lány. Tanul, dolgozik, az egyetem után pedig krémeket szeretne készíteni saját márkanév alatt. Már gyerekkora óta szorosan kötődik a kutyákhoz, így szívügyének tekinti az állatvédelmet.

Nagy Nikoletta

Milyen kislánynak képzeljünk el? Már akkor szerettél szerepelni, királylányos ruhákba bújni? A személyiségedbe, egyéniségedbe volt kódolva egy szépségkirálynői karrier?

Kicsinek is imádtam már a királylányos ruhákat, és természetesen a meséket is. Szerintem minden kislány álma, hogy egyszer Ő is egy igazi „hercegnő” legyen. Hatéves koromban kezdtem el táncolni akrobatikus rock&roll-t, tulajdonképpen a színpad az otthonom. Imádtam szerepelni, imádtam fellépésekre menni, és ez azóta is tart.

A Miss Universe Hungary előtt már több szépségversenyen részt vettél. Tudatosan építetted fel ezt a karriered?

Azt hiszem 10 éves voltam, amikor először szépségkirálynő-választást láttam és csak ámultam, hogy milyen szuper lehet a győztesnek. Talán ez az első benyomás volt rám a legnagyobb hatással ilyen téren, de nyilván ez később tudatosult bennem. Tizennégy évig táncoltam és két évig tánctanárként dolgoztam Miskolcon, és volt egyszer egy szépségversenyen fellépésünk. Élőben akkor vettem részt először egy ilyen eseményen, csak még fellépőként és nem versenyzőként. Nagyon tetszett, így úgy döntöttem kipróbálom. 2012-ben volt az első verseny, amin részt vettem. Először kisebb versenyeken próbáltam ki magam, hogy meglássam, mennyire vagyok beleillő ebbe a világba. Ekkor kezdett el igazán foglalkoztatni a modellkedés, és ez is hatással volt arra, hogy elindultam versenyeken. Jó lehetőségnek tartottam, hiszen a felkészítő táborokban fotózások vannak, megtanítanak minket színpadon mozogni, vagyis profivá válni ebben a szakmában. Nem utolsó sorban pedig rengeteg embert lehet megismerni, ezáltal munkákat szerezni. Szerencsére, majdnem az összes versenyen, ahol elindultam, benne voltam az első háromban, ami arra ösztönzött, hogy jelentősebb megmérettetésen is elinduljak. Így lépegettem fel a létrán, mikor eljutottam odáig, hogy 2015-ben jelentkeztem a Miss Universe Hungary szépségversenyre. Tudatos karrierépítésnek nem nevezném, de az biztos, hogy a sors teljesen ebbe az irányba terelt.

Hogyan lehet felkészülni a népszerűségre? Ki vagy kik voltak ebben a segítségedre?

A Miss Universe szervezőcsapata készített fel, miután megnyertem a versenyt. Szerencsére a siker ellenére a „földön tudtam maradni”, és megmaradtam annak, aki voltam.

Egy szépségkirálynő mindig kap hideget, meleget. Hogyan tudod kezelni a sok elismerés mellett a fanyalgó, negatív kritikákat?

Elég sok kritikát kaptam, mindig akadt néhány rosszindulatú ember körülöttem, főleg a verseny után. Először nagyon zavart, rosszul éreztem magam miatta, még ha kifelé azt is mutattam, hogy nem érdekel. Nagyon a lelkemre vettem mindent. Persze az elejétől kezdve tudtam, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, eleget tenni, mert mindig lesznek olyanok, akiknek semmi sem lesz jó, de legbelül bántott.  Szerencsére ebben sikerült fejlődnöm, és már nem viselnek meg a rosszindulatú kommentek.

Mennyire tudatosan építteted föl a rólad kialakult vagy alakuló képet? Mennyit akarsz megmutatni magadból másoknak, és mi az, amit féltve őrzöl?

Számomra rendkívül fontos, hogy az emberek azt lássák, amilyen valójában vagyok. Majdnem minden interjúmban elhangzott már, hogy dolgozom, egyetemre járok, odafigyelek az étkezéseimre, a rendszeres testmozgásra és házias vagyok. Fontos, hogy az emberek ne gondolják, szépségkirálynőként minden az ölembe hullik, és minden olyan, mint egy tündérmesében. Nekem is mindenért meg kell küzdenem, magamnak kell megcsinálnom mindent.

Sajnos, sokan ennek ellenére is azt hiszik, hogy csak magammal vagyok elfoglalva, élem a „királynői életet”, és nem kell dolgoznom, stb. Fontos, hogy az emberek tudják, egy királynői cím megszerzésétől még ugyanolyan ember marad az illető, és a megszokott élete mellé párosulnak a királynői teendők. Természetesen nem mindent osztok meg másokkal, csak azt, amit úgy gondolok, hogy rájuk tartozik. A magánéletemet nem igazán szoktam megosztani például, de mikor kiderült, hogy párom lett, rááldásul közismert személy, jobbnak találtuk mi közölni a dolgot, minthogy egy nem a valóságnak megfelelő cikkből értesüljenek az emberek.

Hogyan képzeljünk el téged a hétköznapokban? Átlagos egyetemistaként, aki farmerben jár be az órákra, és otthon magol? Vagy magánemberként is szereted a csillogást, a szereplést?

Mivel a munkám megköveteli, hogy csinosan öltözzek fel nap nap után, és én is ezt részesítem előnyben, ezért az elegánsabb vonalat képviselem. A hétköznapokon többnyire lapos cipőben vagyok, ha valahova mennem kell, de a kocsiban mindig tartok magas sarkút és felveszem, mikor szükség van rá. Ha otthon vagyok, természetesen kényelmes ruhákat viselek, mint bárki más. Otthon leginkább a tisztaság csillogását szeretem!

Milyen szakmai karrierre vágysz? Hogyan tervezed a „második” életed?

A krémkészítés világa érdekel, szeretnék később egy saját márkát felépíteni, ami természetes kozmetikumokból áll.

Azt olvastam rólad, hogy rajongsz az állatokért. Macska vagy kutya?

Imádok minden állatot. Mindegyik állatnak megvan a saját kis személyisége, igazából mindegy, milyen kutyát, macskát, majmot, lovat látok, nekem mindegyik cuki. Ha választanom kell, akkor kutya. Pici koromban volt egy kaukázusi medveölőnk, Léna. Ő az első emlékem az állatokról. A szőrébe csimpaszkodva tanultam meg járni, egészen különleges volt a kapcsolatunk. Azt hiszem, innen is fakad ez a nagyfokú állatszeretetem. Már piciként is rajongtam az állatokért. Mivel a miskolci vadaspark nagyon közel volt hozzánk, anyukám nyaranta szinte minden nap elvitt oda sétálni, mert annyira szerettem nézni az állatokat. Most itt Budapesten nincsen kutyusom, mert nem tudnék vele elég időt tölteni, és nem szeretném, ha szenvedne bent egyedül a lakásban. Viszont anyukámnál, Miskolcon van egy kutyusunk, aki olyan, mint egy kisgyerek, teljes mértékben családtag. Nagyon hiányzik, hogy most nincs itt velem. Rengeteg szeretetet képesek adni ezek az állatok, szebbé teszik az emberek életét, ráadásul nagyon okosak. A macskákhoz nincs efféle kötődésem, de ha találkozom egy cicussal, ugyanúgy megsimogatom, szeretgetem, játszom vele, mert ők is tüneményesek.

Sok mai lány álmodozik a koronáról. Egy szépségkirálynőnek komoly felelőssége lehet abban, hogy mit közvetít ezeknek a fiataloknak. Te milyen értékeket szeretnél képviselni és közvetíteni feléjük?

Számomra a legfontosabb a természetesség. Ez mindenképp egy olyan dolog, amire tanítani kell a fiatal lányokat, hiszen a magazinokban, az interneten tökéletes nőket látnak, pedig ez csak a látszat. A legfontosabb, hogy el tudják magukat fogadni mindenféle beavatkozás nélkül, és hogy elhiggyék, az igazi szépség belülről fakad! A másik kiemelt ügy számomra az állatvédelem. A  fiatalok egy része nem tiszteli egymást, nem tiszteli az állatokat, ebből fakadóan időnként túl sok mindent engednek meg maguknak. Aki egy állatot képes megkínozni, később sok minden másra is képes lehet. Aki kidob egy kutyát például az utcára, soha nem lesz felelősségteljes. Fontos és súlyos kérdések ezek, amikről beszélni kell, és felhívni ezek fontosságára az emberek figyelmét.

PM

 

Rovat: