péntek, 2018. december 14., Szilárda

Több száz nő vallomása az anyaságról

Csaknem négyszáz nő vallott őszintén és kendőzetlenül az anyasággal, gyermekvállalással kapcsolatos érzéseiről és tapasztalatairól az immár harmadik éve meghirdetett Terézanyu pályázaton. A Richter a nőkért program részeként, Rácz Zsuzsa író kezdeményezésére elindított felhívás idei mottója: „Minden, amit az anyaságról tudni akartál, és az is, amit nem”. A beérkezett pályaművek olyan fontos témákra hívják fel a figyelmet, mint a szülés utáni depresszió, az egyedülálló anyák helyzete, a családon belüli erőszak, beteg gyermek érkezése a családba vagy az örökbefogadás kérdése.

Az elmúlt két évhez hasonlóan, idén is egy tabutéma került a két kategóriában meghirdetett Terézanyu pályázat középpontjába: az anyukák arról írtak, hogyan változott meg életük a gyermekvállalással; a tinédzserek pedig arra adtak választ, hogy milyen ma Magyarországon kamasznak lenni. A felhívásra egy hónap leforgása alatt csaknem négyszáz írás érkezett, melyből hattagú zsűri választotta ki a díjazott történeteket. A zsűriben Akovács Éva, a Nők Lapja Évszakok főszerkesztője; Bartos Enikő, a Meselovagok- könyvek szerzője, a 2011-es Richter Aranyanyu Díj pedagógus kategóriájának díjazottja; Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője; Dobó Kata színésznő; Papp Diána, a Nők Lapja vezetőszerkesztője és Rácz Zsuzsa író foglaltak helyet. A félmillió forint összdíjazású pályázat díjkiosztóját május 17-én tartották Budapesten.

Arra a kérdésre, miért tabutéma ma Magyarországon a gyermekvállalás, Rácz Zsuzsa, a Terézanyu-könyvek szerzője elmondta: abban minden nő egyetért, hogy az anyaság a világ legcsodálatosabb érzése, ám itt meg is áll a párbeszéd, mert a nehézségekről valahogy nem illik beszélni, pedig ezekkel az anyukák gyakran magukra maradnak. A pályázat is erről szólt, ez a célja, hogy legyen egy fórum, ahol a nők őszintén elmondhatják azt, amit gyakran még barátaiknak és ismerőseiknek sem mernek bevallani. A pályázók magas száma is azt mutatja, hogy igenis ki lehet, és ki kell mondani ezeket a mondatokat arról, hogy az anyaság amellett, hogy életünk legnagyobb csodája, számos nehézség és lemondás elé is állítja a nőket. Gondoljunk csak a folyamatos készenlétre, aggódásra, a fáradtságra, az elszigetelődésre, a baráti kapcsolatok leépülésére, a párkapcsolati buktatókra, a test és az önkép megváltozására, nem beszélve a környezet sugallta elvárásokról és a munkaerő-piaci leértékelődésről – tette hozzá.
A második gyermekével várandós írónőt nem lepték meg a történetekben megjelenő tabutémák, inkább az volt felemelő tapasztalat számára, hogy milyen őszinteséggel írtak ezekről a pályázók. Az anyák által leggyakrabban említett motívumok között az elszigetelődés érzését, a kötődés hiánya miatt érzett bűntudatot és a szülés utáni depressziót említette, amelyeket szerinte legjobban az anyukák idézeteiből ismerhetünk meg.
„Olyan érzést kelt bennem ez az állapot vagy életforma, mintha egy üvegburába zárva láthatnám a külvilágot; nézhetem, de belelépni, vagy benne élni nem tudok. Néha ezt börtönnek érzem, amely leszűkíti az életteremet és nem enged szabadon élni. Máskor viszont egy édes menedékként gondolok rá, amely megóv minden rossztól, és nehéz döntéstől, amelyek kint vannak ebben a zord világban; és csak a békét, és harmóniát engedi be.”
„Egy egészséges, gyönyörű, csöndes kismanót kaptam ajándékba, aki csak úgy idepottyant – bár tudom, hogy kilenc hosszú, nem mindig könnyű hónapig „nevelgettem” pocakomban, mégsem igazán tudtam, hogy mit is kellene éreznem. A nyugalom és a béke ekkor elillant. Mondják, hogy aki császárral szül, annak nehezebben indul be az ösztön, hát talán így is volt.”
„Először csupán a házimunkát gyűlöltem meg. Aztán a bezártságot. Végül az egész helyzetet. Legvégül önmagamat és a gyerekemet. Szülés utáni depresszió gyötört. Még orvoshoz sem tudtam elvánszorogni e problémámmal, mert senkire sem tudtam bízni a pár hetes csecsemőmet. Ha nincs a védőnő, akkor ma már sem Dávid, sem én nem élnénk. Ugyanis mindkettőnk életének véget akartam vetni. A pokolba kívántam mindent. Folyton sírtam, tehetetlennek éreztem magamat.”
Az idei felnőtt téma kitalálója Beke Zsuzsa, a Richter kommunikációs vezetője, aki maga is három fiú édesanyja. A gyógyszeripari cég nőkért vállalt szerepével kapcsolatban kifejtette: a Richter abban a szerencsés helyzetben van, hogy magyarországi központú multinacionális cégként nagy rálátása van a magyar nők helyzetére. Ez a szerencsés helyzet azonban felelősséggel is jár: amellett, hogy a nők egészségéről gondoskodik, feladatának tekinti, hogy lelki, társadalmi jólétükért is tegyen. Köztudott, hogy Magyarországon a nők társadalmi megbecsülése, reprezentációja kívánnivalókat hagy maga után, a Richter a Nőkért program elindításával ezen szeretnének változtatni – mondta Beke Zsuzsa. Hozzátette: a program fontos része a Terézanyu pályázat, mely fórumot biztosít ahhoz, hogy párbeszéd indulhasson nőket érintő tabutémákról - idén például arról, hogyan változik a nők élete az anyasággal.
A Terézanyu pályázat 2012 legjobb írásai a www.terezanyu.hu honlapon olvashatók.

Blvd

Rovat: