Társaságban hallottam, hogy túl az ötödik-, hatodik x-en, vagyis az ő korukban teljesen elfogadott a 150-160 higanymilliméteres a vérnyomásértékük, továbbá cseppet sem probléma a 120-130-as pulzusszám sem.

Miközben ezeket a sorokat írom, sarki szél süvít az utcán, alig van 10 fok és szemerkél az eső. Most ültettem át a terasz hatalmas balkonládáiban három tő télálló futónövényt a végleges helyükre, és már szaladtam is be a lakásba – kis híján a fűtést is visszakapcsoltam. Pedig tavasz van!

Régebben – és ez alatt több száz, akár ezer évet is értünk - kínoztak úgy embereket, hogy nem hagyták őket aludni. Az alvásmegvonás ugyanis előbb pszichotikus állapotot okoz, majd halálhoz vezet. Az alvás ugyanis nem luxus, hanem elengedhetetlen, pótolhatatlan élettani folyamat. De mi van, ha nem megy, vagy rosszul megy?

Őrült fogyókúrázás, aztán este falásrohamok, elalvás előtt dühös sírás vagy dühös szobabiciklizés – több nőt érintenek az evéssel kapcsolatos problémák, mint azt gondolni merjük. Szerencsés esetben csak fellángolás szintjén, rosszabb esetben életre szóló lelki betegségként küzdenek azzal, hogy kontroll alatt szeretnék tartani a táplálkozásukat és testsúlyukat. Érdekes, hogy már a 12. században is találtak esetleírásokat evészavarral kapcsolatban, a 17. századtól pedig már orvosi esetleírások is vannak! Nem mai tehát a jelenség, ám az érintettek száma most sajnos növekszik. Egy anorexiából gyógyult fiatal nő mesélt nekem a küzdelmeiről.

Úgy érzem, fogynak a tartalékaim. A madarak már csicseregnek a kopasz faágakon, vígan köszöntenek reggel, de én még nem érzem a bőrömön az éltető tavaszi napsugarakat. A tavalyi erő és a tablettában szedett D-vitamin nem bizonyulnak elegendőnek, feszült és fáradt vagyok. Hogyan csökkenthetjük a stressz, hogy könnyebben kibírjuk a tél utolsó heteit?