csütörtök, 2018. január 18., Piroska

lélek

Tegyünk jót, legyünk jók!

Ne csak karácsony közeledtével gondoljunk szeretteinkre, egész évben becsüljük meg őket! Azonban ismeretlenekkel is tehetünk jót úgy, hogy a mi szívünket is melegség tölti el. Legyünk hasznos tagjai a társadalomnak, segítsük a rászorulókat, ahogyan csak tudjuk!

Önsorsrontás - csak finoman, amúgy nőiesen

„No, lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten!” Mindig ez jut eszembe, amikor elveszítem a kontrollt magam felett, és – bár tudom, hogy nem kellene, hisz pukkadásig jóllaktam – mégis megkenem az újabb szelet vajaskenyeret vagy vágok egy darabot a tortából. De miért csináljuk ezt?

A szivárványhídon túl

Bevallom, mindig giccsesnek találtam kicsit a „szivárványhíd” kifejezést, hogy azon kelnek át az állataink, amikor „eljön az idejük”. Giccsesnek, de csak addig, míg az én szeretett kedvencem, a 16 éves cicám meg nem halt. Akkor rájöttem, hogy a szivárványhíd létezik – bennünk. Ez egyfajta vigasz. Vigasz, amire nekünk, gazdinak van szükségünk.

Széttiporta a lelkem, mégsem hagytam el

„Eleinte leszólta az öltözködésemet, később már tramplinak nevezett. Bántott az anyaságomban és a nőiségemben. Elhitette velem, hogy mindent rosszul csinálok. Ha a tükörbe néztem, hánynom kellett, annyira rondának láttam magam. Széttiporta a lelkem, teljesen leépítette az önbizalmam, mégsem tudtam sokáig elhagyni.”