szerda, 2018. szeptember 19., Vilhelmina

érzelem

Tegyünk jót, legyünk jók!

Ne csak karácsony közeledtével gondoljunk szeretteinkre, egész évben becsüljük meg őket! Azonban ismeretlenekkel is tehetünk jót úgy, hogy a mi szívünket is melegség tölti el. Legyünk hasznos tagjai a társadalomnak, segítsük a rászorulókat, ahogyan csak tudjuk!

Jogunk van hisztisnek lenni és kiakadni – ugye?

Biztosan számtalanszor érezted már: legszívesebben kiabálni tudnál, törni és zúzni, toporzékolni, de nem lehet. Bár a kiabálás még csak-csak eltűrt jelenség, azt elnézik az embernek, „biztos nem bírta már”, de a tányértörés, toporzékolás nem felnőttnek való, megzavarja a rendet, a kialakult képet valakiről, összenéznek az ember háta mögött, hogy „hát milyen asszony az ilyen?” Mi való akkor nekünk? 

A házasság tényleg egészségesebbé tesz

 „Nem, nem vagyok beteg attól, hogy kettőt tüsszentettem! És a hátfájás is természetes 40 felett! Oké, elmegyek orvoshoz, ha ragaszkodsz hozzá, csak hagyjál már békén!” Hétköznapi morgolódás ez nálunk itthon – egyikünk küldözgeti a másikat orvoshoz – több-kevesebb sikerrel. Én az allergológust halogatom, a férjem a kardiológust - mindkettőnkre igaz, hogy a másikunk egészségére jobban figyel, mint a sajátjára. Így volt ez már a szüleimnél is, ám a genetikára mégsem foghatom, ilyen gén, hogy „törődni a házastárssal” – tudtommal nincs. Sokkal inkább fogható a szocializációra. A szüleim is aggódtak egymásért, és ha kellett, akkor ápolták egymást.

„Szerelemteszt”

Párkapcsolati témában óriási mennyiségű információt találhatunk az interneten. Némelyik szerző csupán sablonos válaszokat ad arra, hogyan találhatunk rá az igazira, és hogyan tarthatjuk meg hosszú távon. Más cikkekben viszont tudományos felmérésekről és magyarázatokról olvashatunk. Aki egyébként nem szívesen olvas kutatásokat, még azok érdeklődését is felkeltette vagy felkelti majd az a szociálpszichológiai kísérlet, amelyről a világ- és a magyar sajtó is beszámolt, ki így, ki úgy interpretálva a felmérést.

Boldogság

Kamasz koromban apa egyszer megkérdezte tőlem, hogy szerintem mi az élet értelme. Nem igazán értettem, miért kérdezi, hiszen egyértelműnek tűnt a válasz. Az, hogy minél jobban élvezzük ki a napot, és hogy boldogok legyünk - feleltem neki. Apa megbocsátóan mosolygott, és azt mondta: Még fiatal vagy, és sok dolgot nem értesz. Majd te is rájössz, hogy nem lehet ilyen önzőnek lenni. Amikor majd családod lesz, megtanulod, hogy a saját boldogságodnál sokkal fontosabb az ő jólétük. Felelősséget kell vállalnod, dolgozni értük, és háttérbe szorítani önmagadat. Nem válaszoltam, de nem győzött meg arról, hogy az embernek mindenképp fel kell áldoznia magát másokért. Akár önzés, akár nem, én leginkább boldog akartam lenni.

Oldalak