szombat, 2018. július 21., Dániel, Daniella

Sziszegő harmincasok, jajgató negyvenesek

Bár az gondolnánk, hogy a mozgásszervi betegségek inkább az időseket érintik, sajnos ez nem igaz. Egyre többen tapasztaljuk a saját bőrünkön, vagy láthatjuk családtagjainkon, hogy fiatal felnőttek is élnek fájdalmas, az életvitelt nehezítő panaszokkal. Én is bejelentkeztem az orvoshoz, mivel fájnak a vállaim. Pedig alig múltam negyven! 

Sziszegő harmincasok, jajgató negyvenesek

Talán homályos, hogy mi mindent nevezhetünk mozgásszervi problémának, a meghatározás tulajdonképpen elég egyszerű. A mozgásszervrendszer csontokból, ízületekből, izmokból, szalagokból, inakból, ínhüvelyekből, s az ezeket ellátó erekből és idegekből áll. Minden problémát, ami ezekben előfordul a mozgásszervrendszer sérülésének és megbetegedésének nevezünk. És így már azonnal érthető is, hogy miért lesz érintett ezzel a problémával élete során mindenki.

Tehát a derék- és nyakfájdalom, a hátfájás, a vállfájdalom, a könyökfájás, a kéz kisízületi fájdalom, a csípőízületi fájdalom, a térdfájdalom, a lábfájdalom, az izomfájdalom és még akár a „mindenem fáj” is mozgásszervi probléma lehet – bár utóbbi esetében vírusfertőzés is lehet a kiváltó ok.

Régen nem foglalkoztak egy kis fájdalommal!

Persze az első reakciónk akár az is lehetne, hogy régen is fájt az emberek dereka, lába, háta, mégsem panaszkodtak. Másrészt rávághatjuk azt is, hogy „ez is civilizációs ártalom”. De akárhogy is van, a tény az, hogy aligha van olyan ember, akinek életében hosszabb-rövidebb ideig ne fájt volna valamije, ami a mozgáshoz szükséges.

Például lúdtalp, iskolai sérülés, edzés során bekövetkező húzódás, rándulás, izomszakadás és azt követő állandósult panaszok miatt egészen fiatalok is kerülhetnek reumatológushoz, hiszen ezek a problémák fiatal korban is komoly fájdalmat okozhatnak.

De a lúdtalp például nem csupán a gyerekek vagy fiatal felnőttek problémája. Az enyhe panaszoktól a szinte járásképtelenséget előidéző elváltozásokig terjedő állapot az élet bármely szakaszában kialakulhat, felnőttként előfordulhat például túlsúly, terhesség, állómunka miatt is, és gyakoriságát tekintve a lúdtalp szinte népbetegségnek számít.

Esik, botlik, zúzódik, szakad…

A gyermekkori sportsérülések is viszonylag gyakoriak, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet 2010-ben közzétett adatai szerint tanévente a diákok harmada szerez kisebb-nagyobb sérülést, ezek körülbelül fele mozgásszervi probléma.

Fiatal felnőttként aztán úgy gondolnánk, nyugalmas évek jönnek, hiszen a napi testnevelésórák, edzések megszűnnek, (a rendszeresen sportolókat kivéve), és úgy tekintünk a szervezetünkre, mint egy végtelenül terhelhető, rugalmas, mindenben engedelmeskedő eszközre. Ezért érheti váratlanul az embert, ha a húszas éveiben megfájdul a válla, csuklója, ha harmincasként a dereka, háta okoz panaszokat, negyvenesként a lábát fájlalja. De a sorrend szabadon cserélhető.

Hirtelen vagy lassan kialakuló tünetek

Mozgásszervi panasz jelentkezhet hirtelen, egyetlen nagy túlterhelése – fiatalon inkább ez a jellemző. Rövid időtartamú, hirtelen és nagy erőbehatás azonnali elváltozást idézhet elő az anatómiai szerkezetben, ilyenkor következhet be izomszakadás vagy egy hirtelen mozgás miatti gerincízületi blokkolódás, túlfeszülés, esetleg megcsúszás vagy esés miatti ficam.

Mozgásszervi probléma azonban kialakulhat hosszabb időszak alatt is, ha tartósan túlterheljük valamely testrészünket. Ha az állandóan végzett munkánk során a munkafeladattal együtt járó mozdulatsor hosszútávon azonos (például munkakörünk miatt a nap folyamán gyakran végzünk hajlító, csavaró mozdulatsort, ha kényelmetlen munkahelyzetben kell dolgozni, állandóan nagy erőkifejtést igénylő feladatot kell végrehajtani, rendszeresen nehéz tárgyakat kell emelni), és ha a mechanikai terhelés nagyobb, mint a mozgásszervrendszer súlyviselő kapacitása, akkor ez évek alatt tönkre teheti például az érintett ízületet. Leginkább a hát-, váll- és a csuklótájék érzékeny erre. A túlterhelés okozta kisfokú szövetsérülések (beleértve az idegek és az erek sérülését is) növekvő fájdalommal járnak és működési zavarhoz vezetnek. Kezelés nélkül a probléma súlyosbodik, végül akár maradandó károsodások is kialakulhatnak.

Elhanyagolt, elfeledett ízületeink

Azoknak a mozgásszervi panaszoknak a nagy része, melyek miatt a betegek orvoshoz fordulnak, döntő hányadukban az ízületeken kívüli részek, szalagok, inak, izmok megterheléséből erednek, nem mindig valódi, ízületet érintő károsodásról van szó. Ám ha mégis az ízület okozza a problémát, akkor az kétféle lehet: kopásos és gyulladásos. A kopásos ízületi megbetegedés (arthrosis, osteoarthritis) a porc károsodásával jár, és 50 éves kor felett nagyon gyakori. A porcszövetben bizonyos hormonok és növekedési faktorok a porcképződést segítik elő, miközben lebontó enzimek is végzik a munkájukat. Előfordul, hogy a leépülést segítő anyagok kerülnek túlsúlyba, és ekkor elkezdődik a porc kopása.

Épít, lebont…

Azt, hogy mi borítja fel ezt a kényes egyensúlyt, gyakran csak találgatni lehet. Az elsődleges arthrosisok esetében valószínűleg elsődlegesen öröklött faktorok, vagy egyéb genetikai eltérések állhatnak a háttérben

Másodlagos ízületi kopások azonban sérülések vagy fejlődési rendellenességek nyomán alakulnak ki, mivel megváltoznak a terhelési viszonyok, és a fokozott terhelésnek kitett helyeken porcbontás kezdődik. Ebbe a csoportba tartozik a gyulladásos ízületi betegség (pl.: köszvény, rheumatoid arthritis) talaján kialakuló kopás is, mert a gyulladásos fehérjék beindítják a porcbontó enzimek működését.

Kopásos betegségek jelentkezhetnek foglalkozási ártalomként is: a számítógépes munkavégzés a csukló és ujjak ízületeit terhelhetik meg, egyes élsportolóknál, versenytáncosoknál a térd- és csípőízület kopása következhet be idő előtt.

Honnan ismerhető fel?

Fáj. Eléggé. Ébredés után merevebb az ízület, be kell mozgatni a lábat, vállat, akkor csökken a fájdalom. Mozgáskorlátozottság is jelentkezik, kíméljük az adott oldalt, ami miatt viszont egyrészt a másik oldal kap nagyobb terhelést, másrészt a problémás, kímélt részen a környező szalagok zsugorodni kezdenek, illetve csökken az izomerő. Az orvosi pedig füllel is hallja a mozgatáskor fellépő finom ropogást vagy dörzszörejt.

Ne gyulladj be!

A gyulladásos ízületi megbetegedések diagnosztikája nehezebb, ezek elkülönítése szakembert kíván. Annyi biztos, hogy az érintett ízület fájdalmassá válik, gyulladásos folyadék szaporodik fel, és emiatt duzzanat, esetleg azon a területen bőrpír is keletkezik. Gyakran jelentkezik láz, étvágytalanság, gyengeség – hiszen ilyenkor valóban gyulladás van a szervezetben. Gyorsult vérsüllyedés, emelkedett gyulladásos fehérjeszint mutatható ki. Ilyen gyulladásos betegség a köszvény, a rheumatoid arthritis (RA) vagy autoimmun betegségekhez társuló ízületi gyulladás, de a daganatos betegséghez társuló (paraneoplasias) arthritis is.

Mivel a kezelés minden esetben más, ezért ilyenkor kihagyhatatlan az orvos, sőt akár sürgősségi ellátásra is szükség lehet.

Az elmúlt évtizedekben a fejlett országokban számottevően nőttek a mozgásszervi betegségek okozta egészségügyi terhek, és bár a halálozás jellemzően nem növekszik ezen betegségek miatt, de a fiatalabb, még munkaképes korosztályokban is egyre gyakoribb, hogy hosszabb-rövidebb időre kiesnek a munkából mozgásszervi problémák miatt, illetve véglegesen munkaképtelenné válnak.

Kéky Kira

Rovat: