vasárnap, 2017. december 17., Lázár, Olimpia

„Szeretem magam megmérettetni" – interjú Csengeri Attilával

A musicalrajongók számára Csengeri Attila neve fogalom, annyi zenés darabban játszott már főszerepet. Fáradhatatlan, a fellépései száma alapján az az érzésünk, szinte le se jön a színpadról. Pedig a munkája mellett feleségével két gyereket nevel, és egy biztosító társaság vezetője is. A színészt a kihívásokról, kedvenc zenéiről és új szerepeiről kérdeztük. 

„Szeretem magam megmérettetni" – interjú Csengeri Attilával

Fiatalon még rockzenekart alapított, mi vitte később egészen más irányba? Ugyanolyan csábító volt az Ön számára akkoriban a musicalek és az operettek világa is?

Teljesen véletlenül hallottam arról, hogy a Színház-, és Filmművészeti Egyetemen - akkor még Főiskolán - újra indul musical osztály. Úgy gondoltam, egy próbálkozást megér. Ha sikerül, ott a helyem, ha nem, másfelé kell továbbmennem. Nagy ajándék volt a sorstól, hogy akkor felvettek, s Bagó Gizella lett az énekmesterem, akivel azóta is nagyon szoros a kapcsolatunk.

Énekesi karrierje elején másfél évig Stuttgartban vendégszerepelt. Mennyiben volt más az ottani színházi légkör, munka, a közönség? Nem fordult meg a fejében, hogy kint marad?

Jó pár főszerepen voltam már túl itthon a Rock Színházban - Dorian Gray, Sztárcsinálók, Miss Saigon, Sakk -, amikor a német Stella cég képviselői, akik akkoriban uralták a teljes németországi musical műfajt, Magyarországra érkeztek új arcokat keresni. Engem a Sakk főszerepében néztek meg, s már másnap azt kérték, hogy utazzak ki Stuttgartba egy meghallgatásra. Ennek eredményeként 1,5 év alatt 264-szer öltöttem magamra első szereposztásként Chris, az amerikai katona kosztümjét a Miss Saigonban. Fantasztikus lehetőség volt ez számomra. Olyan profizmussal találkoztam kint, ami számunkra akkor még itthon teljesen ismeretlen volt. De a sikert nem adták ingyen. Kőkemény munka volt hetente hatszor mindig mindent pontosan ugyanúgy énekelni, játszani. A magyar habitusnak, léleknek nem hagytak teret. Hiába éreztem azt az egyik nap, hogy én most Kimet, a szerelmemet jobb karral szeretném átölelni, ez megengedhetetlen volt. Csodálatos időszaka volt az életemnek és a pályámnak a kint töltött 1,5 év, de éppen ezek miatt azt éreztem, hogy ebből nekem ennyi elég volt.

Rengeteg felkérést kap folyamatosan. Ehhez elegendő önmagában a tehetsége, vagy komoly önmenedzselésre is szükség van?

Sajnos azt tapasztalom, hogy a mai világban sokszor a tehetség számít legkevésbé. Én önmenedzselésben nem vagyok igazán jó, ebben a feleségem, Edina a partnerem. Ő az, aki segít az egyeztetésekben, szerződések elkészítésében, figyeli, mikor és hol vannak olyan meghallgatások, amire érdemes lenne elmennem. De alapvetően azt gondolom, az elmúlt 25 évben nagyon sok rendezővel, színházigazgatóval, producerrel dolgoztam már együtt, akik tudják, mire számíthatnak, ha engem kérnek fel egy szerepre.

 Az éneklés mellett prózai szerepekben is láthatta a közönség, szinkronizált, rádiós műsorvezetőként is kipróbálta magát. Emellett egy időben virágüzletet működtetett, tíz éve pedig a saját biztosítási cégét is vezeti. Túlélő típus?

Szeretem magam megmérettetni, szeretem az új kihívásokat. Ez adja meg az élet sava-borsát. Persze sokszor úgy érzem, hogy kevés a 24 óra ahhoz, hogy minden feladatommal végezzek, s még a családomra és néha magamra is jusson idő, de ezzel sokan vannak így körülöttem. A monotonitást nem nekem találták ki.  Jó, hogy egyik nap Az Operaház Fantomjaként láthat a Madách Színház közönsége, másnap Egyházi Gézával közös műsorunkkal, A hangok uraival vendégszerepelünk - február végén épp Londonban jártunk - , majd A botrány az operában című francia bohózatban Tito Merelliként mutathatom meg a prózai vénámat is. Így kerek az életem.

Szívesen kilépne a hős, drámai karakterekből, vagy ez áll jól Önnek?

Szerencsére mostanában a hős, drámai figurák mellett egyre inkább megtalálnak más karakterek is. A Turay Ida Színház Vértestvérek című produkciójában például Narrátorként vezetem végig a mű cselekményét, vagy a Magyar Színházban, ahol A muzsika hangja családi musicalben a hétgyermekes Von Trapp kapitány szerepét osztotta rám a rendező, Eperjes Károly.

Otthon milyen zenét hallgat? Ki az a világsztár, akivel szívesen lépne együtt színpadra?

Zenében mindenevő vagyok. Utazás közben általában olyan zenét hallgatunk, amit a lányaim választanak. Kisebbik gyermekem, Almácska egyik nagy kedvence például Bíró Eszter gyerek CD-je. Kívülről fújjuk a dalokat. Ha éjszaka előadás után hazaérek, a nap levezetéseként szívesen hallgatom David Gilmourt, vagy nézem meg Roberto Alagna valamelyik koncertfelvételét. De csodálattal adózom Ted Neeley előtt is, aki 73 évesen még mindig Jézust énekel, s nem is akárhogy.

 A már jól ismert szerepei mellett milyen új produkciókban láthatjuk idén?

Április 25-én a MüPá-ban lesz látható Georg Friedrich Handel Messiás című oratóriuma, melyet Várkonyi Mátyás dolgozott át hagyományos és mai elektronikus hangszerekkel kombinált rockoratórikus passióvá. Hatalmas kihívás számomra, hiszen ebben a műben én most a klasszikus vonalat képviselem majd, de a közel 100 közreműködő között olyan rocklegendák is helyet kaptak, mint Horvát Charlie, Karácsony János James, de a musical színpadok nagyjai, Malek Andrea, Földes Tamás, Makrai Pál, Szemenyei János is színre lépnek.

Májusban Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének Edwinjeként állok színpadra a Pesti Művész Színház új bemutatójában. A premiert a Váci Dunakanyar Színházban tartjuk, majd elindulunk, s az ország számos pontjára elvisszük a csodás dallamokat. Nyáron pedig a Magyarock Dalszínház két új produkciójába hívott Vizeli Csaba, a színház igazgatója. Júliusban a Három testőr Afrikában című vadonatúj musical vár rám, augusztusban pedig az István, a király, melyben ismét Tordát, a táltost fogom alakítani.

PM

Rovat: