szombat, 2018. augusztus 18., Ilona

Szerelem és szexualitás

Egy sarkított és erősen általánosító nézet szerint: „A nő szexet ad a gyengédségért cserébe, a férfi pedig gyengédséget ad a szexért cserébe.” Noha ez az álláspont nagyon leegyszerűsíti a kérdést, kimond néhány olyan igazságot, amelyet magunk is gyakran tapasztalunk, de talán nem szívesen mondunk ki!

Egy párkapcsolatban a szerelem és a testiség egyaránt komoly súllyal vesz részt, ezért fontos tisztáznunk a kettő közötti rangsort, vagy kettejük egymáshoz való viszonyát. A nők és a férfiak között alapvető különbség létezik abban, ahogyan kapcsolatukat megélik, és ebből számos konfliktus, meg nem értés adódhat. A szexualitás elsősorban biológiai szükséglet, amely minden emberben megtalálható, és amely a testi kielégülés felé hajt bennünket. Ezzel szemben a szerelem inkább egyfajta lelki igény, amelyet nem minden ember érez egyformán. További különbség, hogy a szexuális vágy a kielégülés után eltűnik, ugyanakkor a szeretett személytől való elválás erős vágyakozást vált ki.

Érdemes megvizsgálni, hogy egy egészséges párkapcsolatban hogyan is viszonyul egymáshoz a testiség és a lelkiség, a szex és a szerelem. Ebből a szemszögből a legtöbb házasságot általában a következő három definíció valamelyikébe lehet besorolni:

A házasság szerelmi kapcsolat, amelynek a szex az alapja

Ez a nézet azt mondja ki, hogy minden szerelmi viszonynak a szexuális kielégülés iránti hajtóerő képezi az alapját. A szerelem ezzel a szex melléktermékévé alacsonyodik le. E nézet legprominensebb képviselője Sigmund Freud volt, aki élesen elválasztotta egymástól a szerelmet és a szexualitást, és pesszimista módon nem hitt abban, hogy az ember valamennyi szexuális vágya kielégíthető lenne egy tartós párkapcsolat keretein belül. Aki tehát a házasságnak ezt a meghatározását vallja, annak vagy a tartós párkapcsolat biztonságáról, vagy pedig a szexuális beteljesülésről kell lemondania.

A házasság szexuális kapcsolat, amelynek a szerelem az alapja

Ez a nézet a másik szélsőség. Akik ezt az elképzelést vallják, azok túlidealizálják a szerelmet, míg a szexualitás szerepét alábecsülik. Legnevesebb képviselője Abraham Maslow, a szükségletpiramis megalkotója, aki a szexualitást az alacsonyabb rendű (bár nélkülözhetetlen) szükségletek közé sorolta, míg a szerelmi beteljesülést az önmegvalósítás felső kategóriájába helyezte. Aki tehát eszerint él, annak a szex csak egy ösztönös, biológiai tényezők által befolyásolt cselekmény, amely egy megkerülhetetlen állomás a magasabb rendű lelki egyesülés felé vezető úton.

A házasság szerelmi kapcsolat, amelynek része a szex

A két szélsőséges nézet után ez lehet a kiegyensúlyozott, egészséges meghatározás. A szerelmi kapcsolat nem lehet teljes szex nélkül, ugyanakkor nem a szex az egyetlen és mindent meghatározó alap, amelyre a kapcsolat épül. A szex is egy arca a házasságnak, ugyanúgy, mint ahogyan a közös célok, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, a pénzügyek irányítása vagy a szabadidő közös eltöltése. Ez nem csökkenti a szexualitás jelentőségét, csak segít megfelelő helyre tenni azt. Egy szerelmi kapcsolat tehát nem működhet hosszú távon harmóniában a testi intimitás nélkül, ugyanakkor nagyon ingatag talajon áll az a szerelmi kapcsolat, amely csak a testiségre épül. Ez a szemlélet képviseli a szex és a szerelem kiegyensúlyozott viszonyát, amelyet számos pár tapasztalata alátámaszt. Nemzetközi felmérések szerint a legtöbb ember átélt már olyan szexuális kapcsolatot, amely minden érzelmi hátteret nélkülözött. Férfiakkal ez némileg többször esik meg, mint nőkkel, ennek ellenére a megkérdezettek döntő többsége egyetért abban, hogy a szex akkor a legjobb, ha olyan partnerrel történik, akibe szerelmesek vagyunk, akihez komoly érzelmi szálak kötnek bennünket.

A zöldszemű szörny…

Ha szexualitásról gondolkodunk, akkor csak karnyújtásnyira van tőlünk az a kérdés, amely elválaszthatatlanul hozzáragadt a szexhez, és amely nagyon sok pár életét megkeseríti: a féltékenység. Ahogyan a szexualitásról, úgy a féltékenységről is rengeteg nézet, vélemény és elképzelés létezik. Már a fogalom meghatározásánál is különböző vélemények kapnak hangot:
A féltékenység a bizalmatlanság jele, amely megterheli a párkapcsolatot. A féltékenység a szeretet jele, amely védi a párkapcsolatot a külső betolakodókkal szemben. A féltékenységnek több fajtája is van. Beteges féltékenység az, amikor a pár egyik tagja indokolatlanul gyakran és hevesen reagál olyan eseményekre, amelyekben más semmi feltűnőt nem lát. Gyakori kísérőjelensége az erőszakkal való fenyegetés, amely a hűtlennek vélt partnerre, vagy az elképzelt riválisra irányul. A legtöbb esetben ez a fajta féltékenység nem párkapcsolati probléma, hanem a féltékeny fél személyiségzavarára vezethető vissza. Ilyen helyzetben mindenképp érdemes külső segítséget igénybe venni pszichoterápiai, vagy pszichiátriai kezelés formájában.

Vannak más helyzetek is, amelyekben a pár egyik tagja féltékenyen viszonyul a másikhoz. Ezekben a helyzetekben a féltékenységnek van kisebb vagy nagyobb valóságalapja, ezért a párkapcsolat védelme érdekében érdemes komolyan foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek a féltékenységet kiváltották. Fontos, hogy minden pár a kapcsolat elején letisztázza, hogy mit ért hűség alatt, és mely magatartásformáknál veszíti el a biztonságérzetét, ezzel elkerülhetőek a későbbi konfliktusok. Egy egészségesen működő kapcsolatban is felüti néha a fejét a féltékenység, de mivel a jól működő kapcsolat alapja a bizalom, törekedjünk arra, hogy az erős legyen, és vigyázzunk is rá.

Örkényi Gabriella
egészségügyi szaktanácsadó

Rovat: