péntek, 2018. június 22., Paulina

A szélhámosnő

A párizsi szél vagy a TGV sodorta egy francia kisvárosba Gabriellát. Az aprócska, elegáns, az élet által megkímélt negyvenes nő három hatalmas bőrönddel álldogált látszólag tanácstalanul a vasútállomáson egy márciusi estén. Három fiatal lány éppen munkából jött haza vonattal, fáradtak, de vidámak, önfeledtek voltak. Gabriella udvariasan leszólította őket, hogy az információs pult után érdeklődjön. Csak most érkezett Párizsból, már nem szeretne tovább utazni a luxemburgi fővárosba, ami ugyan csak hatvan kilométer, a vonatok pedig még ebben az időpontban is sűrűn jártak. Egy kis motelt keres, furcsamód nem vette észre, hogy éppen az állomással szemben is akadt egy kétcsillagos szerény szálloda. A lányok szívesen elegyedtek vele szóba, amerikai angolja, rendkívül ápolt külseje, kedves mosolya meggyőzőnek hatott, így aztán nem volt kérdés, hogy a négyszobás belvárosi lakásuk egyik helyiségét felajánlják a jövevénynek.

A szélhámosnő

Kellemes estét töltöttek Gabriellával, aki csacsogott, ragyogott, mindenkihez volt egy jó szava, mindennel egyetértett, mindenért lelkesedett, ami szóba került. Egy divatmagazin láttán pedig sorolni kezdte, milyen hírességekkel hol futott össze, mert egyébként egy ideig a modellszakmában dolgozott. Imponáló, szórakoztató történetei eleinte mindenkit lenyűgöztek. A látogató eddigi tevékenységéről azonban láthatóan nem szívesen beszélt, ügyesen kerülte ki a kérdéseket, azt viszont elárulta, hogy az egykori Csehszlovákiában született, olasz felmenőkkel büszkélkedhet. Kiváló angol nyelvtudását amerikai barátjának köszönheti, de a franciával is elboldogul. Néhány napra érkezett ide, holnap reggel Luxembourgba megy munkamegbeszélésre,  aztán vissza Párizsba, vagy mégsem? Ki tudja...

Gabriella gyorsan otthon érezte magát a lakásban, összes lehetséges kütyüjét a WIFI-hálózatra csatlakoztatta, és élénk telefonbeszélgetéseket folytatott olaszul, amiből természetesen senki nem értett egy szót sem. A háziak megetették, megitatták vendégüket abban a hiszemben, hogy reggel jó hangulatban megválnak látogatójuktól.

Nagyot tévedtek.

A néhány napos látogatáson persze már mindannyian elgondolkodtak az éjszaka folyamán: minek ekkora három bőrönd, amelyekbe három hónapnyi ruha is elfér? És mit is mondott, mit dolgozik? Mely országokban élt eddig, és hogy is került Franciaországba? Ahogy az este tiszteletére kibontott tokaji aszú elpárolgott az agyakból, egyre több lett a kérdés, de hát végül is reggel úgyis elmegy, és senki nem szívesen mesél el mindent magáról idegeneknek. Gabriella reggel 8 órától egyfolytában telefonált, ruhái kipakolva a szobában. A lányok közül kettő, akiknek aznap nem kellett munkába menniük, egyre furcsábban érezték magukat a saját lakásukban. Láthatóan az olasz díva nem sietett sehová. A lányok agya egyre inkább kattogott: egyértelművé vált, hogy a három hatalmas bőröndben egy „élet" van összecsomagolva. Mi történhetett? Kidobta a barátja, mert megunta? Menekül valami elől? Talán sikkasztott vagy zűrös ügyekbe keveredett?

Egyáltalán miért szállt le ebben a kis francia városkában? Miért nem utazott tovább Luxemburgba, ahol állítólag ma délelőtt munkamegbeszélése volt, amikor megtehette volna? Véletlen volt, hogy őket leszólította a pályaudvaron? Amikor Gabriella kedves modorában felvetette, hogy nem maradhatna-e még néhány napot, a lányok számára egyértelművé vált, hogy itt valami titok lappang. A helyzet egyre kínosabbá vált, az olasz hölgy csak határozott felszólításra kezdte visszapakolni holmijait a bőröndökbe, így is már majdnem 4 óra volt, mire elindulhattak a vasútállomásra. Óráknak tűnt a negyedórás út, amit Gabriella egy úrihölgy kényelmességével tett meg, miközben táskáit cipelték. Majd újabb hosszú várakozás következett, mire eldöntötte, hogy hová vegyen jegyet, és végigállta a sort. Majd értetlenkedett, honnan, pontosan mikor indul a vonat, amikor a hatalmas kivetítőtábla egy franciául árva szót sem beszélő számára is nyilvánvaló volt. A lányok végül megunták az időhúzást, elköszöntek, és otthagyták. Hazaérve vették csak észre, hogy sokba került a vendégszeretetük, mert eltűnt egy drága tablet és némi készpénz a lakásból.   

Pár héttel később egyikük látta Gabriellát Luxembourg legnagyobb állásbörzéjén, tízcentis tűsarkúban, tökéletes kosztümben és sminkben. A párizsi széllel érkezett szélhámosnőnek mindene megvolt ahhoz, hogy a francia fővárosban hirtelen hátra hagyott életét újraépítse.

Rovat: