vasárnap, 2017. december 17., Lázár, Olimpia

Életmód

Három testvér, három történet

Eszter, Bori és Barbi mintha nem is tesvérek lettek volna. Külsőleg sem hasonlítottak egymásra, ami pedig a személyiségüket illeti, mintha nem egy anya és apa nevelte volna fel őket. Ennek ellenére kislány korukban még egyformán gondolkodtak arról, milyen lesz az életük, készen kapták a követendő mintát. A körülöttük élő felnőttek, a szüleik, rokonaik, a család barátai mind ugyanazt az utat járták be: huszonévesen házasságot kötöttek, majd nem sokkal később gyerekeket vállaltak, házat építettek, kocsit vettek. Kamaszkorukra sok minden megváltozott körülöttük. Tinédzserként szembesültek azzal, hogy nem csak egy járható út létezik: a szülők nem mindig maradnak együtt, a nők és a férfiak néha nem vágynak arra, hogy két-három gyereket neveljenek, sőt minden családban akad egy kalandozó, külön utakat járó nagynéni vagy nagybácsi. A „lehet másképp”-pel ekkor szembesültek, a hogyanra azonban egyelőre még nem tudták a választ.

„Szerelemteszt”

Párkapcsolati témában óriási mennyiségű információt találhatunk az interneten. Némelyik szerző csupán sablonos válaszokat ad arra, hogyan találhatunk rá az igazira, és hogyan tarthatjuk meg hosszú távon. Más cikkekben viszont tudományos felmérésekről és magyarázatokról olvashatunk. Aki egyébként nem szívesen olvas kutatásokat, még azok érdeklődését is felkeltette vagy felkelti majd az a szociálpszichológiai kísérlet, amelyről a világ- és a magyar sajtó is beszámolt, ki így, ki úgy interpretálva a felmérést.

Használd a tavasz erejét a fogyáshoz!

Nos, vége a Húsvétnak is, ez volt az utolsó akadály, ami a fogyásunk útjába állt. Most már nem nyomaszt minket a kényszer, hogy eltüntessük (befaljuk) az asztalról a sonkát, kalácsot, aprósüteményt, pogácsát – ki mit sütött, ki mit kapott. Már meg(t)ettük, így a kísértés megszűnt. Használjuk ki, hogy tavasszal a szervezetünk is könnyebben könnyebbedik!

Boldogság

Kamasz koromban apa egyszer megkérdezte tőlem, hogy szerintem mi az élet értelme. Nem igazán értettem, miért kérdezi, hiszen egyértelműnek tűnt a válasz. Az, hogy minél jobban élvezzük ki a napot, és hogy boldogok legyünk - feleltem neki. Apa megbocsátóan mosolygott, és azt mondta: Még fiatal vagy, és sok dolgot nem értesz. Majd te is rájössz, hogy nem lehet ilyen önzőnek lenni. Amikor majd családod lesz, megtanulod, hogy a saját boldogságodnál sokkal fontosabb az ő jólétük. Felelősséget kell vállalnod, dolgozni értük, és háttérbe szorítani önmagadat. Nem válaszoltam, de nem győzött meg arról, hogy az embernek mindenképp fel kell áldoznia magát másokért. Akár önzés, akár nem, én leginkább boldog akartam lenni.

A szivárványhídon túl

Bevallom, mindig giccsesnek találtam kicsit a „szivárványhíd” kifejezést, hogy azon kelnek át az állataink, amikor „eljön az idejük”. Giccsesnek, de csak addig, míg az én szeretett kedvencem, a 16 éves cicám meg nem halt. Akkor rájöttem, hogy a szivárványhíd létezik – bennünk. Ez egyfajta vigasz. Vigasz, amire nekünk, gazdinak van szükségünk.

Oldalak