hétfő, 2019. október 21., Orsolya

Életmód

Összegzés

A falevelek sárgulnak, integetnek a szélben, és nehezen, de elválnak az ágtól, amely táplálta őket. Lehulltak és ezzel minket már az őszre és a közelgő télre készítenek fel. Emlékeztetnek, hogy rövidesen kevesebb fényt kapunk a nappaloktól és közeleg egy újabb év vége.

Te nem is szültél, csak kikapták belőled a gyereked!

A császárosoknál akkor szakad el a cérna, ha valaki ezt vágja a fejükhöz (vagy mondja a hátuk mögött). Azzal az orvosok és vélhetőleg a nők túlnyomó többsége is egyetért, hogy a természetes szülés a legjobb – de csak akkor, ha mind az édesanya, mind a kisbaba egészséges marad. Annyi mindennel bántjuk már az anyákat: szoptatsz-e, meddig, otthon maradsz-e a gyerekkel, külön ágyban alszik-e, átalussza-e már az éjszakát – miért kell még ezzel is frusztrálni azt, aki úgy adott életet a gyerekének, hogy átesett egy komoly hasi műtéten?

Ha eldurran a szülő keze…

Biztos vagyok benne, hogy vannak szülők, akik egyetlenegyszer sem adnak pofont, soha nem vernek a gyermekük fenekére vagy kezére. Biztosan vannak, és irigylem őket, mert fantasztikus önuralmuk lehet. Én azok táborába tartozom, akiknél néha elszakadt a cérna, és utána én magam is sírtam, vagy kétségbe voltam esve – néha dühömben és tehetetlenségemben, néha viszont azért, mert tudtam, hogy amit tettem, az se nem helyes, se nem célravezető. Egy dolgot viszont megtanultam az ilyen szituációkból: bocsánatot kérni a saját gyerekemtől. Pszichológust kérdeztem arról, hogy miért ütünk és mit tegyünk előtte, vagy ha már megtörtént, akkor utána.

Oldalak