szerda, 2018. szeptember 19., Vilhelmina

Egészség

Füstben felnőni

Dohányos embernek nagyobb valószínűséggel lesz dohányos a gyermeke, mert ebben szocializálódott. Ráadásul a cigaretta könnyen hozzáférhető a családban, gyakran a szülők sincsenek tisztában a káros következményekkel (vagy bagatellizálják azokat), így a gyerek dohányzását is elnézik. Az én szüleim fejenként napi 2 dobozzal szívtak. El tudják képzelni, milyen füstben nőttem fel?

Becsaptak és most újra kell terveznem

Persze ki is csapott be? Az orvosok? Nem, hiszen ők tudják és mondják is, csak épp nem hallottam meg. A média? Nem, hiszen ők erről is beszélnek, csak nem érdekelt, mikor és mit mondanak. Az élet? Na, attól aztán nem kérhetek számon semmit, hisz nagyrészt én alakítom. Szóval az marad, hogy magamat csaptam be és most újratervezni kényszerülök.

Míg a pollen el nem választ…

Az én problémám: „nem tudok aludni tőle! Megőrjít! Folyton facsar az orrom, a százas papírzsebkendő-utánpótlásnak mindig a kezem ügyében kell lennie, a tüsszögéstől és orrdugulástól képtelen vagyok aludni, reggel nyúzottan, kiszáradt szájjal ébredek.” Az ő problémája: „nem tudok aludni tőled! Megőrjítesz! Fújod az orrod, tüsszögsz, ha pedig mindezek ellenére véletlenül elalszol, akkor horkolsz. Ezentúl a nappaliba alszom!” Következtetés: Minden pollen monnyon le! 

Önsorsrontás - csak finoman, amúgy nőiesen

„No, lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten!” Mindig ez jut eszembe, amikor elveszítem a kontrollt magam felett, és – bár tudom, hogy nem kellene, hisz pukkadásig jóllaktam – mégis megkenem az újabb szelet vajaskenyeret vagy vágok egy darabot a tortából. De miért csináljuk ezt?

Oldalak