szombat, 2018. augusztus 18., Ilona

„Örülök a mostanra megszerzett bölcsességemnek" - interjú Csomor Csillával

Még mindig Berényi Zsuzsaként ismeri elsősorban a közönség Csomor Csillát, pedig a színházi alakításaira sokkal büszkébb. Az országos hírnevet mégis ez hozta meg számára, ám a "sorozatsztárságnak" az árnyékos oldalát is megtapasztalta. Több évi mellőzöttség után most két önálló estjét is láthatják a nézők, valamint két színdarabban is szerepel. Nemrégiben az oktatásba is belekóstolt, és a feladatot olyannyira testhezállónak találta, hogy egy saját színi tanoda megnyitását tervezi.

interjú Csomor Csillával

Idén ünnepelte az 50. születésnapját. Egy színésznőnél akár itthon, akár külföldön előszeretettel számolják az éveket. Ön hogyan élte meg ezt az évfordulót?

Csak és kizárólag egy dologban különbözöm a többi ötvenéves hölgytől, hogy színésznő vagyok. De a kor minden örömével és fájdalmával együtt élvezem a tapasztalásaimat. Semmi különöset nem érzek az idő előrehaladtával, sőt örülök a mostanra megszerzett bölcsességeimnek... Ez persze nem  jelenti azt, hogy elégedett lennék, vagy nem szeretnék lendületesebb lenni, de ennek az időszaknak is megvan a szépsége. Azt hiszem, én méltósággal tudom kezelni a koromat.

Sokat foglalkozik a sajtó azzal, hogy a hírességek hogyan küzdenek meg a korral. Ön szerint a magyarországi közvélemény mennyire elfogadó ezzel kapcsolatban? Az amerikai mintát követik a celebek és a színészek, amely szerint mindig tökéletesnek kell maradni, mert ezt várják el tőlük a rajongóik, vagy az európai példák is hatnak ránk, mint például Sophie Marceau vagy Monica Bellucci, akik a maguk természetességében élik meg a korukat?

Nem szeretnék ezzel foglalkozni. Azt szoktam mondani, hogy jó területet választottam, mert a színház konzervál, folyamatos felkészültséget igényel testben és lélekben egyaránt. Én úgy érzem, hogy ma elsősorban nem aktuális trendeknek kell megfelelni, hanem egy egyéni, jól működő belső igény szerint kell élni. Főleg egy bizonyos kor után...

Az elmúlt időszakban többször olvashattunk arról, hogy egy életmódváltásnak köszönhetően csúcsformában van. Az évforduló miatt döntött úgy, hogy radikálisan változtat az életén?

Nálam ez sosem köthető naptári időponthoz vagy aktualitáshoz. Én újévi fogadalmat sem szoktam tenni, mert már egy ideje tisztában vagyok azzal, hogy nem ezeken múlik a változás, változtatás... Ami erős indító gomb, az mindig a tükör. Mindenben. A kapcsolatokban is!

Noha több filmben és számos színdarabban játszott, az átlagembernek még mindig Berényi Zsuzsa jut eszébe, ha az Ön nevét hallja. Ön mire a legbüszkébb a színészi pályafutása során?

Nos, nem erre. De vitathatatlanul a népszerű sorozatnak köszönhetem, hogy az ország legkisebb településén is tudják a nevemet. Lehet, hogy nem Csomor Csillaként, de Berényi Zsuzsát biztosan sokan ismerik... A legbüszkébb igazából a színpadi munkáimra vagyok, és arra, hogy azon kevesek közé tartozom a művészvilágban, aki immár két önálló esttel is büszkélkedhet. Az első kihívásom a Déryné Széppataki Róza életét feldolgozó két felvonásos monodráma volt, ezt követte a Blaha Lujza életéről készült ugyancsak kétrészes, zenés színpadi feldolgozás. Mindkettő saját projekt. Soha senki nem játszotta még ezeket így, ebben a formában.

Hogyan vélekedik a szakma arról, ha egy színész egy népszerű sorozatban játszik évekig? Van-e ennek szerepe abban, hogy – ahogy sok cikkben olvashattuk – évekig mellőzték?

Tény, hogy kilenc évig állandó szereplőként és kilenc éve vendég közreműködőként vagyok jelen a sorozatban. Mostanra valamelyest változott a helyzet, de kilenc évvel ezelőtt kifejezetten érezhető volt, hogy a szakma nem számol a sorozatsztárokkal, sőt kirekeszti őket. Itt két fontos megjegyeznivalóm van. Az egyik, hogy a televíziós munkáknál sokszor egy amatőr szereplő kerül reflektorfénybe, míg a színháznál ez kevésbé működhet, hiszen olyan szakmai, technikai tudás szükséges egy-egy szerep megvalósításához, amivel az amatőrök nem rendelkezhetnek. A  másik, hogy én a sorozat előtt is komoly művészi munkákban vettem részt, diplomás művészként a győri, majd a budapesti Nemzeti Színház társulatának tagjaként a szakma és a közönség szeretetét, támogatását élveztem. Ezért volt nagy visszaesés, amikor a sorozatból való kilépésem után pár év múlva társulat nélkül maradtam. De már nem visszafelé tekintek, hanem mindig előre, és tudom, hogy ez is a fejlődésemet szolgálta.

A színészet melyik ága áll az Ön szívéhez a legközelebb: színház, film, sorozat?

Meggyőződésem, hogy egy színésznek univerzálisnak kell lennie. Lehet, hogy nem minden területen kiemelkedő, de igenis értenie kell a szakmai műfajokhoz. Az nem lehet, hogy egy színésznek ne legyen hallása vagy jó ritmusérzéke, ezek mind alapkövetelmények. Én örömmel fogadok minden megkeresést, kihívást, és jól érzem magam a műfaji sokszínűségben.

Hol, milyen szerepekben láthatjuk mostanában?

Az említett két önálló estjeimen. Emellett a Gergely Theater csapatának tagjaként immár a második bemutatómra készülök. A sikeres „Paprikáscsirke, avagy stex és New York" című zenés komédiánk után most hasonló nagy dobásra készülünk. A bemutató októberben lesz, a darab címe: "Pasik a pácban".

Köztudott Önről, hogy a jóga mellett szeret golfozni, és az utóbbi időben a vitorlázást is kipróbálta. Ez utóbbi két sportágat nem éppen nőiesként tartják számon. Mi vonzza Önt ezekben a tevékenységekben?

A golf lassan másfél évtizede a szenvedélyem. A vitorlázás a kezdeti fellángolást követően - amikor például egy tanfolyamot is elvégeztem, versenyekre jártam - mára csak „plázavitorlázás" szinten működik, tehát a harcos, férfias kihívások után már „csak" nő szeretnék lenni a fedélzeten. Sokszor, sok helyzetben feszegettem a határaimat, voltam komoly életveszélyben a vízen, elég volt... Ma már csak élvezni akarom a hajózást! Ami viszont a jógát illeti, hát ott komoly restanciám van. Őszintén sajnálom, hogy nem korábban találkoztam a jógával. De ez is olyan, hogy sosem késő elkezdeni, én pedig úgy döntöttem, hogy van elég időm.

A golfot és a vitorlázást is inkább a kiváltságosok sportjának gondoljuk. Mennyire költségesek, és milyen lehetőségek nyílnak ezek űzésére Magyarországon?

Ez állandóan visszatérő és sajnos rossz beidegződésekhez köthető téma. Én a golffal kapcsolatosan vagyok jobban képben. Megnyugtatásul annyit tudnék általánosan ehhez hozzáfűzni, hogy addig, amíg egy hétig síelhetünk mondjuk Ausztriában, ugyanazért az összegért itthon tagok lehetünk egy nívós Golf Klubban, és egész évben korlátlanul játszhatunk. Ez a kérdés sokkal összetettebb, lehetetlen röviden megválaszolni, annyi azonban biztos, hogy minden sportba mindenki annyit tesz bele, amennyit szeretne kivenni belőle! Tehát, ha valaki eredményes játékos szeretne lenni, bizony arra áldozni kell. Időt, pénzt, felszerelést...de ez minden sportágban igaz. Ha jól szeretnél futni, elengedhetetlen egy profi futó cipő, mert különben vége a futó karrierednek.

Hogyan képzeli el az életét öt év múlva?

Idén januártól a Klasszis Média és Rendezvény Központ felkérésére hathetes kurzusokban színészmesterséget oktatok 14-21 év közötti fiataloknak. Nagyon élvezem ezt az új kihívást, és azt tervezem, hogy egy saját színistúdiót hozok létre. Öt év múlva a saját nevemmel fémjelzett tanoda vezetőjeként, aktív színésznőként látom magam, és ezért az álmomért nap mint nap teszek!

PM

Rovat: