szerda, 2018. szeptember 19., Vilhelmina

Önbecsüléssel az élet napos oldalára

Mindenki egyedi. Mégis a legtöbben nem tudjuk magunkról, hogy valójában milyen nagyszerűek vagyunk. A teljes élet kulcsa az önbecsülés. 

Önbecsüléssel az élet napos oldalára

„Jól érzem magam, mások is szeretnek.” Ezzel a hozzáállással vezethetjük magunkat a boldogabb élet felé. Akik ugyanis tiszteletet és megbecsülést tanúsítanak saját maguk iránt, elégedettek, és könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel. Sokaknak nincs azonban ilyen pozitív önképük. Honnan jön a kétség és a nyomás, hogy mindenkinek meg kell felelni? Egy kis gyakorlással felszabadíthatjuk magunkat az elvárásoktól, az ítélkezésektől, a negatív gondolatoktól.

Az önbecsülés magunk összmegítélésének tükre. Ha belenézünk, kiderül, mit gondolunk magunkról, mennyire szeretjük és fogadjuk el, akit látunk. Szubjektív érzés, minden embernél másként van jelen. Ezért lehetséges, hogy sokan a normák szerinti kisebb értékekkel, tehetséggel is nagyobb önbizalommal élnek és ezáltal tovább jutnak, mint akik szorgalmasan ugyan, de kisebb önértékeléssel néznek szembe a mindennapi kihívásokkal.

Ismerjük a hangot, amely azt súgja fülünkbe, hogy valami nincs rendben velünk. Jön a vád, hogy kövérek vagy soványak vagyunk, túl félénkek vagy egoisták, nem lesz társunk, mert a többiek szebbek, okosabbak, szeretetre méltóbbak nálunk. Ezek a belső hangok fáradhatatlanul felhívják figyelmünket hibáinkra és gyenge pontjainkra. Fel kell ismernünk, hogy ezek a gondolatok, kritikák nem töltenek be hasznos funkciót életünkben. Bízzunk az ösztöneinkben! Döntsük el magunk, mi a jó számunkra és mi az, amelyet el kell engednünk. Mások normáit fenntartással kezeljük, nem biztos, hogy az a mi életünkben is helyes. Ne akarjunk mindenkinek megfelelni! Mindegy, mit teszünk, mindenkinek van rólunk véleménye. Ezért is érdemes felhagyni a másoknak való megfeleléssel és egyből úgy cselekedni, ahogy nekünk jól esik. A véleményük így is meglesz, viszont mi jól érezhetjük magunkat!

Vizsgáljuk felül negatív gondolatainkat! Igazuk van a kritikusoknak a rólunk állított dolgokban? Cáfoljuk meg, ismerjük el az elkövetett hibákat és dolgozzunk rajtuk, hogy legközelebb ne forduljanak elő! Hajlamosak vagyunk magunkkal keményebben bánni, mint másokkal. Mutassunk együttérzést magunkkal, mintha egy kedves barátunkról lenne szó. Megértően, szeretettel, türelmesen, elfogadóan. Gondolkodjunk és beszéljünk pozitívan saját magunkról!

Ahogy a negatív gondolatokból kevesebb lesz, egyre többször érezzük a sikert. Dicsérjük meg magunkat! Nem csak megérdemeljük a jó teljesítményért, hanem tudatosítjuk, hogy erősségeink előbbre visznek minket az életben. Ismerjük és őrizzük meg értékeinket, eszméinket! Gondoljunk korábbi példákra, amikor sikereket értünk el és további lendületet nyerünk saját magunkból. Higgyünk benne, hogy meg tudjuk csinálni! Maradjunk távol a negatív emberektől, akik visszahúznának minket. Hagyjuk őket figyelmen kívül! Lehet, hogy az önbecsülésükkel van problémájuk és ezért másokkal is sértően bánnak, de irigységből is tehetik mindezt.

Felszabadító érzés elhagyni a kötelezettségnek vélt feladatokat, amelyek csak a mi gondolatainkban kötelezőek. A feladat elvállalásakor is tudjuk, hogy nem kellene vagy nem lesz rá időnk, mégis igen-t mondunk. Nem kell másoknak mindenáron megfelelni, merjünk nem-et mondani!

Ha valami nem tetszik, változtassunk! Jogunk és lehetőségünk van az életünket kedvünk szerint alakítani, önként ne kergessük magunkat tömlöcbe. Jöhetnek néha akadályok, de azok leküzdésével csak erősödünk és nagyobb önbizalomra teszünk szert. Legyünk hálásak azért, amink van!

Szánjunk időt magunkra! Az önismereti úton segítségünkre van, ha több időt töltünk egyedül, csendben vagy zenehallgatással, egy gyertyákkal körberakott kád vízében, vagy a mezőn fekve, mint Szinyei pacsirtát csodáló modellje. Ha közelebb kerülünk belső énünkhöz, tudatosabban élhetünk.

Engedjük el, ami nem kelt jó érzést! Kövessük álmainkat és céljainkat! Amikor önbecsülésünk a helyére kerül, nem csak mi leszünk elégedettebbek, környezetünk napja is mosolygósabb lesz. Jutalmunk a teljesebb élet, amelyhez gondolkodásunk átalakításával értünk el.

Egy 70 éves professzor mondta nekem évekkel ezelőtt: senki más nem tudhatja jobban, hogy mi jó nekem, mint én magam. Megjegyeztem és azóta felteszem magamnak ezt a kérdést, ha egy szituációban gondolkodnom kell. Igaza volt! Becsüljük magunkat! Ez a mi életünk. Tegyük, ami jól esik!

WR

 

Rovat: