csütörtök, 2018. augusztus 16., Ábrahám

Most mitévők legyünk? A semmitevés és a sok munka is árt az egészségünknek!

Néhány nap láblógatás nagyon pihentető tud lenni, de ha huzamosabb ideig nem vagyunk fizikailag aktívak, az árt az egészségünknek. Egészséges fiatalok csoportján végzett kísérlet azt mutatja, hogy már mindössze 14 napos inaktív életmód is nagyban befolyásolja szervezetünk működését. Ezek a negatív változások pedig könnyen vezethetnek krónikus anyagcsere-betegségekhez és korai halálozáshoz. 

Most mitévők legyünk? A semmitevés és a sok munka is árt az egészségünknek!

Kétféleképpen értelmezhetjük a semmittevést: a fizikai aktivitás hiányaként, és a valódi, „csak nézek ki a fejemből” állapotként. Mindkettő káros, de másként.

Ha valaki ülőmunkát végez és semmilyen mozgásformának nem hódol, továbbá autóval vagy tömegközlekedéssel teszi meg a napi távolságokat, akkor a fizikai inaktivitása már rövid idő alatt kimutatható károkat okoz. Az, hogy az ülőmunka elhízáshoz vezet, illetve növeli a 2-es típusú cukorbetegség, valamint szívbetegségek kialakulásának kockázatát, talán már köztudott. De úgy tűnik, már kéthétnyi semmittevés is mérhető kockázatnövekedést okoz.

Kutatók 14 napon át figyeltek meg 28 egészéges, fizikailag aktív, fiatal önkéntest. Mindenkin volt fizikai aktivitást mérő csuklópánt, továbbá naplót vezettek az étkezésükről. A vizsgálat elején és végén felmérték az állóképességüket, egészségügyi állapotukat. Arra voltak kíváncsiak, hogy ha csökkentik a fizikai aktivitást, akkor ennyi idő alatt változik-e az izomtömegük és testzsírszázalékuk. Ennek érdekében mindenki 80 százalékkal csökkentette a napi fizikai aktivitását, ugyanakkor több mint 2 órát kellett üléssel és semmittevéssel tölteniük. Kiderült, hogy már két hét semmittevés után is csökkent a résztvevők vázizmainak tömege, állóképssége, ezzel párhuzamosan pedig jelentősen nőtt a testzsírszázalékuk – ami a krónikus betegségek kialakulásának egyik fő kockázati tényezője.

Ennél is rosszabb a helyzet, ha valaki évekig ülőmunkát végez és nem sportol vagy legalábbis nem sétál rendszeresen. Több tanulmányt is publikáltak arról az elmúlt években, hogy a hosszú ideig elnyújtott ülés legalább olyan veszélyes, mint a dohányzás, nő a testsúly, növekszik a derékméret (mely a kardiológiai kockázat emelkedésére utal), magasabb lesz a koleszterinszint is. Azt figyelték meg, hogy ha az aktív munkavégzőket összehasonlítják azokkal, akik minimum 2 órával kevesebbet álltak vagy mozogtak az előző csoporthoz képest, akkor az ülő munkát végzőknek 3%-kal magasabb volt a testtömeg indexük, a derekuk körülbelül 2 cm-rel volt nagyobb kerületű, és magasabb volt az éhgyomorra mért, illetve a 2 órás terheléses plazma glükóz szintjük, valamint a koleszterinszintjük is. Amikor a kísérletben a vizsgálati alanyok az ülésről fizikai aktív munkakörre váltottak, akkor az értékeik javultak.

Ennek alapján azt ajánlják a kutatók, hogy munka közben (amennyiben ezt a munkakörünk lehetővé teszi) álljunk is, illetve telefonálás helyett inkább sétáljunk át a szomszéd irodába, hazafelé pedig legalább részben sétáljunk, és ha emellé otthon is végzünk néhány egyszerű tornagyakorlatot, akkor azzal több kalóriát lehet elégetni, mint 60 perc kocogással. Nem árt tudni, hogy a túl sok munka, tehát a semmittevés ellentéte is kockázatos, 33 százalékkal nagyobb eséllyel szenvednek szívrohamot azok, akik heti 55 órát dolgoznak - azokhoz képest, akiknek csupán heti 35-40 órát kell munkával tölteniük.Feszült helyzetekben, állandó nyomás, határidős fenyegetettség hatására a szervezet adrenalint termel, ami felgyorsítja a szívverést, és ha ez állandósul, nagymértékben hozzájárul az erek falán lerakódó plakkok kialakulásához. Ezzel egyidejűleg a tartós, felfokozott állapot többletmunkára készteti a szívet. Ez is oka annak, hogy az állandóan dolgozó emberek között gyakoribb a szív- és érrendszeri betegség.

Megoldás lehetne – ha a munkahely megteremtené erre a feltételeket – a pihenőszoba használata, esetleg a munkaidő mediterrán országokban szokásos időbeosztása, hogy ebéd környékén van egy hosszabb pihenő. A sziesztázás még a magas vérnyomás csökkentésében is hatékony volt – ezt is több független kutatás erősítette meg. Ha pedig egy órányi szunyókálásra is lehetőség van, akkor az már olyan mértékű vérnyomáscsökkenést okoz, ami jelentősen csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, azért is, mert a vizsgálatok szerint a szundikálók körében a magas vérnyomás kevésbé károsította az artériákat és a szívet.

Egyértelmű tehát, hogy míg a hosszú ideig tartó, esetleg életvitelszerűen űzött semmittevés és a rendszeres túlmunka is (még ha az állással vagy mozgással jár együtt) károsítja az egészséget, míg a munka közbeni állás, séta, illetve az ebédidőben végzett pihenés, szundikálás védő hatással van a szív- és érrendszerre.

Kéky Kira

Rovat: