csütörtök, 2018. július 19., Emília

Mit jelent ma sikeresnek lenni?

Régen azt jelentette: "ragadós, tapadós". "Történék egyszer, hogy az ura egy nagy sikeres sárba dőlne, mint lovastól" (Pázmány). A "sikér"szó származéka, amely agyagot, tapadós anyagot jelentett (ma gabona magvak fehérjeanyagát nevezik így). A "sikeres" jelentése így alakult: "megtapadó", "hatékony", "eredményes": ezen a ponton vonódott el belőle, most már önálló és eltérő jelentéssel, a siker szó.

Mit jelent ma sikeresnek lenni?

Manapság a siker? Noha látszólag egyszerű a kérdés, a rá adott válasz azért elég bonyolult. Mert például a sportolónak a minél fényesebb érme megszerzése a siker, azonban nekem az éremszerzés soha nem jutott eszembe, mégsem érzem magam sikertelennek.

Attól érzem magam sikeresnek, ha rendben van a magánéletem, boldog párkapcsolatban élek, gyönyörű gyerekeket nevelek, a munkámmal felfelé ível a karrierem, egzisztenciám biztos, anyagilag jó színvonalon élek. Másnak meg? Nos, azt hiszem, ahány embert megkérdezünk, annyiféle válasszal szolgálnak. Biztosan van átfedés az egyes feleletekben. A lényeg, hogy ki mennyire van megbékülve önmagával, a teljesítményével, az élethelyzetével.

Egy ember, aki óriási erőfeszítéssel, hatalmas energiabefektetéssel bénulásból tér vissza a mozgásra képesek világba, az nyugodtan nevezheti magát sikeresnek. Vannak boldog gyerektelenek és vannak boldog sokgyermekesek. Kevesen tudnak mindenhol maximumot nyújtani, de ha mégis, akkor sikeresnek mondhatják magukat..., vagy talán még nem érték el azt az állapotot, ami megszaporítja az örömteli pillanatokat az életükben. Ha jól fizető állásunk van, az közel sem jelenti azt, hogy munkánk boldogsággal tölt el, sem azt, hogy határozottan szeretjük, amit végzünk.  

Meg kell találnunk azt az állapotot, amihez megfelelő a képességünk. Apró gyermekkortól dédelgetünk álmokat, amiket azután jól kinövünk: rendőr, katona, orvos, tanár, vadakat terelő juhász… leszek, ha nagy leszek. Természetesen ezek legtöbbjét az évek során magunk mögött hagyjuk. A kamaszkor táján már biztosabbak lehetünk, ha teszünk is a vágyaink beteljesedéséért, hogy olyan pályára kerülhetünk, amely a későbbiekben sikeressé, boldoggá tesz bennünket. Az álmok segítenek megtalálni azt az utat, amit végigjárva kiteljesedhetünk, vagyis önmegvalósítunk.  Az már csak bónusz, ha  embertársainknak is hasznára lehetünk.

Az erőfeszítés csak akkor nyeri el méltó jutalmát, ha ez ember semmiképp sem adja fel. A sikeres emberek egy helytelen irányba tett lépést, értékes tapasztalatként élnek meg, míg a sikertelenek, a rossz irányt kudarcként fogják fel.

Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem pszichológiaprofesszora évtizedekig kutatta a szemléletmód, a motiváció, az önuralom és siker összefüggéseit. Bebizonyította, hogy ha megfelelő – fejlődési – szemlélettel tekintünk önmagunkra és a világra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall bennünket, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek leszünk.

Miért nem segíti gyermekeink fejlődését, ha készségeiket és intelligenciájukat dicsérjük? A harsány, karizmatikus vagy a szerény, befelé forduló vezetők sikeresebbek? Vajon az akaraterőnkön múlik, hogy be tudjuk-e tartani fogadalmainkat?

Nem csupán képességeinktől vagy tehetségünktől, sokkal inkább szemléletmódunktól függ, elérjük-e céljainkat. A megfelelő szemlélettel nem csak gyermekeinket motiválhatjuk iskolai teljesítményük javítására, de mi is rengeteget fejlődhetünk mind személyes, mind szakmai téren.

Akár tudatában vagyunk, akár nem, folyamatosan rögzítjük, mi történik velünk, mit jelentenek ezek az események, és mit kellene tennünk. Elménk folyamatosan monitoroz és értelmez. A szemléletmód biztosítja a keretet és vezérli az elménkben zajló folyamatos értelmezési folyamatainkat. A rögzült szemlélet olyan belső monológot eredményez, amely a bírálatra helyezi a hangsúlyt. „Ez azt jelenti, hogy lúzer vagyok.” „Ez pedig azt jelenti, hogy jobb ember vagyok náluk.” A fejlődési szemléletű emberek ugyancsak folyamatosan figyelik a történéseket, az ő belső monológjuk azonban elsősorban nem arra épül, hogy ezzel a módszerrel saját magukat vagy másokat értékeljenek. Érzékelik ugyan, hogy pozitív vagy negatív tartalmú információt kapnak, ugyanakkor gondolkodásuk a tanulásra és a konstruktív reakciókra állt be. „Mit tanulhatok mindebből? Hogyan fejlődhetek?

Ha képesek vagyunk a fejlődésre, ha az IQ mellett az EQ – érzelmi intelligencia - is kellőképen magas, akkor nyert ügyünk van bármelyik élethelyzetben.

Krasznai Éva

Rovat: