vasárnap, 2017. december 17., Lázár, Olimpia

Míg a pollen el nem választ…

Az én problémám: „nem tudok aludni tőle! Megőrjít! Folyton facsar az orrom, a százas papírzsebkendő-utánpótlásnak mindig a kezem ügyében kell lennie, a tüsszögéstől és orrdugulástól képtelen vagyok aludni, reggel nyúzottan, kiszáradt szájjal ébredek.” Az ő problémája: „nem tudok aludni tőled! Megőrjítesz! Fújod az orrod, tüsszögsz, ha pedig mindezek ellenére véletlenül elalszol, akkor horkolsz. Ezentúl a nappaliba alszom!” Következtetés: Minden pollen monnyon le! 

Míg a pollen el nem választ…

Én egyszer vagyok allergiás egy évben – de az 365 napig tart. De ez az én privát problémám, nem is tolakodnék most ezzel ide a kedves olvasó elé.

Viszont mások problémája is vagyok, és ez zavar. Persze zavar az is, hogy nem kapok levegőt, hogy viszket a szemem (meg az orrom, néha a bőröm is), és a legváratlanabb (és legcikibb) időpontokban (mondjuk síri csendben) tüsszentek. És hát a trombitálás: nem túl kellemes sem átélni, sem hallgatni. Szóval utálom az allergiám, de hiába: mint egy mellőzött udvarló, úgy jár a nyomomban. Néha sikerül rövid időre meglépnem előle (mert rendszeresen járok allergológushoz és szedem az antihisztamint), de vannak hónapok (májusban a fűfélék virágzásakor és most, a parlagfű szezonban), amikor az allergia erőszakosan betolakszik az életembe. Ideig-óráig azért képes vagyok tünetmentesen élni – lássuk, hogyan!

Nálam – és ezt fontos hangsúlyozni, mert ez eléggé egyénfüggő – a tejtermékek kerülése javít a helyzeten. Nem vagyok tejérzékeny (sem tejfehérjére, sem tejcukorra), ám a szervezetem meghálálja, ha ezekben a hetekben nem tejeskávéval indítom a napom, hogy aztán krémtúrót tízóraizzak, és grillezett sajtot ebédeljek. Szóval a tejtermék nuku – ha kibírom. De bizonyos gyümölcsök kerülése, az alkoholfogyasztás csökkentése is beválik egyeseknél.

Ami viszont mindenkinél hat, az az antihisztamin. Csak épp nem mindegy, mikor. Bár hirdetnek olyat is, ami egy-két óra alatt enyhülést ígér, én az állandóan szedett, időben elkezdett „antivakaring”-ra esküszöm. Rengetegen kérdezték már tőlem, hogy mit csinál az antihisztamin a szervezetben – mindig szívesen megmagyarázom.

Nézzük!

Az antihisztamin egy hisztaminellenes készítmény. A hisztamint mi magunk termeljük, tehát ez nem valami olyan dolog, amit belélegzünk, vagy a bőrünkre tapad.

A hisztamin egy természetes anyag, mely elősegíti az artériák és a hajszálerek kitágulását. Hatására csökken a vérnyomás, a sejtek és véredények folyadékot választanak ki, szűkülnek a hörgőizmok – így idézhet elő nehézlégzést, asztmás rohamot. Márpedig az allergiás rohamok alatt hirtelen és nagy mennyiségben szabadul fel a hisztamin – ami az enyhébb tünetektől az életveszélyes állapotig terjedő „problémát” okoz. Nos, az antihisztamin ilyenkor lép színre.

Már ha rendszeresen szeded. Mert ha csak hébe-hóba kapkodsz be egy-egy szemet, éppen akkor, amikor a tüneteid elviselhetetlennek tűnnek, akkor majdnem olyan, mint hogyha halottnak adnál egy csókot vagy mintha eső után vennél fel köpenyt, vagy mintha… á, hagyjuk! Szóval nem sokat ér.

Merthogy az antihisztamin azt csinálja, hogy a hízósejteken lefoglalja, eltömíti azokat a receptorokat, ahova a hisztamin kapcsolódna azért, hogy a szegény sejt ijedtében elkezdjen folyadékot termelni eszeveszett tempóban, gondolván, hogy valami nagy baj van, és neki ezt a folyadékot élet-halál árán is elő kell állítania. Pedig nagy baj nincs, folyadék (orrcsöpögés, könnyezés) nem kell - csak mondjuk jön az a fránya pollen, amire mi tévedésből allergiásak vagyunk.

De ha valaki rendszeresen szedi az antihisztamint, akkor az abban lévő picike molekulák jól rákapcsolódnak a hízósejtek receptoraira. Azokra a helyekre, ahova a hisztamin szeretne - de mivel már az antihisztamin elfoglalta ezeket a helyeket, a hisztamin hoppon marad. Hoppon maradt szegény és csak kering-kering a vérben dolgavégezetlenül, ártalmatlanul, nem tud sehova se kapcsolódni, és nem tud tüneteket okozni, vagy legalábbis kevesebb helyre kapcsolódik, kevesebb sejt kevesebb receptorára, így kisebb gubancot okoz, és mindenki boldog. Kivéve a hisztamint, de ettől még képes vagyok aludni. Sőt igazából így tudok jól aludni, az előbb emlegetett okok miatt.

Az antihisztamin tehát nem valami ördögtől való dolog. Ám ahhoz, hogy igazából jó hatás tudjuk elérni velük, már a pollenszezon előtt, már a virágpor belélegzése előtt el kell kezdeni a szedését, hiszen ha a hisztamin kiválasztódás elkezdődött, akkor már csak kevesebb üres helyet tud eltömíteni az antihisztamin. Éppen ezért, ha tudjuk, hogy valamire allergiásak vagyunk, akkor a szezon előtt durván egy héttel kezdjük el szedni a gyógyszert, és bizonyosan könnyebb lesz a szezon.

Aztán nézzük mi is van még, ami ideiglenesen enyhítheti a tüneteinket!

A gyakori fürdés, arcmosás, a haj vizes kézzel való áttörlése, a gyakori ágyneműcsere és az, hogy ha hazaérkezünk, akkor váltsunk tiszta, pollenmentes otthoni ruhára. Ne ilyenkor tervezzünk virágos réten romantikus sétákat, hempergőzést a szerelmünkkel, gyerekeinkkel vagy a kutyánkkal (kinek mi jut, ugye), mert könnyen egy szakrendelőben találhatjuk magunkat, ahol könyörögve esedezünk az asszisztensnek, hogy fogadjon minket az orvos, különben itt halunk meg.

Ha valakinek súlyos pollenallergiája van, akkor nem árt, ha befektet valami légszűrőbe, ami legalább az otthonában enyhülést hoz. Ezenkívül a gyakori takarítás, portörlés és a rengeteg kárpit, függöny, szőnyeg mellőzése is segít abban, hogy minél kevesebb szálló allergén anyag vegyen körül minket.

Az az igazság, hogy akkor teszünk a legjobbat magunkkal, ha időnként felkeressük az allergológus szakorvost, aki felírja a megfelelő készítményt, még akár hiperszuper orrcseppet is, ami döbbenetesen kitisztítja az ember orrát egyetlen perc alatt. Én ilyet kaptam májusban, ha más meséli, nem hiszem el, hogy létezik ilyen csoda…

Ha ezeket betartjuk, akkor azt vesszük észre, hogy hiába kering mindenféle dolog a levegőben, ami ránk nézve „halálos veszedelem”, mégis gondtalanul, viszonylag tünetmentesen élhetjük az életünket. Vagy legalábbis nem őrülünk meg a viszketéstől és a cikk elején emlegetett gusztustalanságoktól – mellőzném ezek újbóli felsorolását.

És akkor nem kell attól félni, hogy a párunk külön hálószobában szeretne aludni. Ráadásul mi is képesek leszünk aludni, és másnap reggel kipihenten ébredünk. Jól hangzik, ugye?

De azért ettől függetlenül a pollen igenis „monnyon le”!

Kéky Kira

Rovat: