kedd, 2018. október 23., Gyöngyi

Miért hal meg minden második magyar szívbetegségben?

Miközben a magyar ellátórendszer technikailag és a gyógyítás színvonalában felzárkózik a nyugat-európaihoz, addig a halálozási adatokban nem látszódik ez a pozitív változás. És ennek már az okát is tudjuk!

Miért hal meg minden második magyar szívbetegségben?

Szívinfarktusba jónéhány évtizeddel ezelőtt rengetegen haltak bele. Az elzáródott ér megnyitására kevés helyen volt lehetőség és a műtét komolyabb volt, mint ma. 2017-ben ott tartunk, hogy sok esetben a beteg úgy érzi, egy rövid kórházi tartózkodás, egy rövid, látszólag könnyű, csuklón át végzett műtétet követően a veszély lényegében elhárult, a probléma megoldódott. Sajnos sok beteg egyszerűen ilyenkor túllép a történteken, éli azt az életet, mint korábban, és nem ismeri fel, hogy az eddigi életvitele, és az emiatt nála fennálló rizikótényezők vezettek ahhoz, hogy a kórházba jutott érelzáródással.

A betegek nagy része a következő 365 napban újabb szívinfarktust kap, mivel nem változtat az életmódján. Az idei Szívünk Napja rendezvényen ezért felhívták a figyelmet arra, hogy ha valaki szeretné megelőzni az első, vagy épp a második szívinfarktusát, akkor teendői vannak.

- Évi durván 30 ezer szívinfarktusos esetből korábban - amíg még nem volt ez a katéteres hálózat, ami most már 20 katéter centrumot ölel föl - a betegek fele kb. fele meghalt. Az elmúlt években a 15 ezres halálozás lecsökkent 7 ezerre. Mondhatnánk azt, hogy ennél nagyobb sikerünk már nem is lehetne, hiszen a korai ellátásunk olyan kiváló, hogy az vetekszik a nyugat-európai vezető országokéval – mondta a Szívünk Napján prof. dr. Tóth Kálmán kardiológus, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke.

- A probléma máshol van. A betegek adott esetben akár néhány nap után is hazakerülnek a kórházból, és annyira jól érzik magukat, hogy nem is tudatosul bennük, hogy milyen súlyos esemény történt. Ez az oka, hogy jelentős részük a későbbiekben nem együttműködő, sem az életmódváltás, sem a gyógyszeres kezelés terén, és végül egy évben belül újra találkozunk velük az sürgősségin vagy a műtőben, esetleg már menthetetlen állapotban.

Az idei Szívünk Napja rendezvényen épp ezért több ezer látogató, több tucatnyi kiállító, közös futás, torna, kóstoló, újraélesztési tréning  és szűrések teljes lajstroma segítette az érdeklődőket, betegeket és hozzátartozóikat abban, hogy ne kövessék el ezeket a hibákat. Minden idők legsikeresebb Szívünk Napja rendezvényén egyszerre egy helyen soha nem látott számú szívgyógyász is fogadta az érdeklődőket, nem volt olyan kardiológiai vagy társbetegség, amelyről ne lehetett volna felvilágosítást, tanácsot kérni. A Magyar Kardiológusok Társasága és a Magyar Nemzeti Szívalapítvány szervezésében több tucatnyi támogató segített abban, hogy a Millenáris park igazi egészségszigetté váljon: mindenhol egészséges ételeket, italokat kóstolhattak, megismerhették a legújabb élelmiszer alapanyagokat, ételkészítési technikákat, megtudhatták, miből mi kell, hogy a tányérba kerüljön, ehhez pedig dietetikus és egy sztárszakács is tanácsokat adott.

A résztvevők megannyi mozgásformát is kipróbálhattak, hogy a gyakorlati, életmódbeli tudnivalókkal aktívan tehessenek is szívükért.

Tömegsporttal is megmozdultak a résztvevők, a „Fuss az iskoládért!" program keretében összesen csaknem ezerötszáz tanár, diák és szülő futott, s gyűjtött egyenként 500 forintot iskolájuknak sportszerek vásárlására, a "Fuss a szívedért!" programban közel ötszázan álltak rajthoz, s gyűjtöttek betegszervezeteknek, a "Mutass egy szívet!" zászlója alatt sétáltak, illetve a Fővárosi Önkormányzat támogatásával bicikliztek is a látogatók.

Szeptember utolsó vasárnapján, egy napon, egy helyszínen több ezer ingyenes szűrés is segítette a megelőzést, illetve a hatékonyabb fellépést szívünk védelmében: vércukorszint-, koleszterin-, érszűkület-, vérnyomás-, testzsírmérést végeztek több helyszínen is, de az alapszűrések mellett volt RR mérés, SCORE meghatározás, és lehetőség nyílt WIWE EKG vizsgálat során a szív zavarainak, a pitvarfibrillációnak a vizsgálatára is.

Az érdeklődők nemcsak értékeket kaptak, hanem egy teljes kiértékelést, szakvéleményt is, amely megmutatja azt, hogy mekkora a kockázata a szívinfarktusnak. Volt külön „családfa-elemzés" a magas koleszterinszint kockázatának kiderítéséről, de a szívelégtelenségről is részletes képet kaphattak a látogatók. Az ugyanis nem törvényszerű, hogy infarktus előtt már évekig vagy akár hónapokig, vagy legalább hetekig panaszai legyenek az illetőnek! Néha bizony az infarktus úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. Ám ha ilyenkor kicsit utánamegyünk a dolgoknak, akkor kiderül: nem is igazán derült égből jött, mert bizony ennek vannak, voltak előzményei, a rizikófaktorok már jelezték, hogy valaki egy ilyen állapot felé tart.

Ám a tudás még csak fél siker – derült ki az aznapi előadásokból. A nyugat- és észak-európai betegek ugyanis nem csupán tájékozottabbak, de sokkal fegyelmezettebbek is: beszedik az életmentő, az újabb szívinfarktus kialakulását megakadályozó gyógyszereiket, és együttműködőek az életmódváltásban is: hajlandóak leszokni a dohányzásról, megtanulnak egészségesebben táplálkozni, többet mozogni. Az életmentő gyógyszerek nagy valószínűséggel képesek megelőzni az újabb eseménybe bekövetkeztét, de ehhez nagyon szoros együttműködés kell a betegek részéről, és ezeket a gyógyszereket valóban rendszeresen, az előírt dózisban szedni kell.

A másik elmaradásunk a rehabilitáció területén van.

- Nálunk jellemző, hogy ha a beteg kikerül a kórházból, akkor eltűnik az egészségügyi rendszerből, egyrészről még a kardiológushoz, a háziorvoshoz sem jár vissza, szervezett rehabilitációban pláne nem veszt részt – sorolja a tapasztalatait prof. dr. Tóth Kálmán.

Pedig ma már elérhető az ambuláns rehabilitáció is, ami rendkívül fontos lenne, mert ennek segítségével képes lenne a beteg visszanyerni az infarktus előtti állóképességét, vagy akár annál jobb állapotba is kerülhet! Szükség van adott esetben mindehhez pszichológus segítségére is, az életmódtanácsok betartására, egészséges ételek elkészítésének megtanulására – ezek pedig mind részei az ambuláns rehabilitációs programnak. Ha betegek nagyobb százaléka venne részt ilyen programokban, akkor sokkal jobbak lennének az egyéves túlélési eredményeink is.

Ha valaki egy ilyen rehabilitációs programot végig csinál, akkor három-hat hónap elteltével valóban esélye van arra, hogy a saját maga egészségtudatossága, gondolkodása is megváltozzék, és így már nem külső utasításra cselekszik, hanem belső indíttatásból! „Igen én egészségesen akarok élni, igen én egy év múlva is élni akarok, aktívan, a családommal!” Ha ez a belső késztetés kialakul, akkor ez sikerre van ítéltetve – tette hozzá az MKT elnöke. 

Kéky Kira

Rovat: