csütörtök, 2018. június 21., Alajos, Leila

Menni vagy maradni?

- Mi történt? Mi az a fontos dolog, amiről nem akartál telefonon beszélni?

- Döntöttem, megyek. Tudom, hogy neked nem tetszik az ötlet, de meg kell próbálnom!

- Sejtettem, hogy végül így fogsz dönteni. Remélem, jól átgondoltad. Hiányozni fogsz. 

Menni vagy maradni?

Valószínűleg sok barát, barátnő, vagy éppen családtagok között zajlott már le ehhez hasonló párbeszéd.  Az egyikük elhatározza, hogy külföldön próbál boldogulni, kialakítani egy számára kedvezőbb életet.  A másik fél nem biztos, hogy egyetért vele, mégis támogatja. Nem is tehet mást, hisz tisztában van vele, mit érez a másik, tudja mi az, amit a külföldi élettől vár. De a döntés megszületéséig számtalan kérdés, kétely merül fel. Mostanság sokakat foglalkoztat annak a lehetősége, hogy egy másik országban próbálja felépíteni saját és gyermekei jövőjét.

Tényleg kizárólag külföldön találhatjuk meg álmaink munkáját, fizetését? Boldogok lehetünk egy idegen országban? Vagy ez csak illúzió?

A pályakezdők esetében nincs összehasonlítási alap, hisz még nem volt sem Magyarországon sem máshol munkájuk. Szakmai képzésük alatt viszonylag sok információt kaphatnak a külföldi munkákról, életről, és könnyen lehet, hogy fel sem merül bennük az, hogy itthon keressenek munkahelyet. Nekik talán valamivel könnyebb a helyzetük, mint felmenőiknek, hisz nagyrészt több nyelven beszélnek, így az idegen nyelv nem lesz akadálya annak, hogy másik országban kezdjék el felnőtt életüket.  Ellenben a családhoz és a barátokhoz való kötödésük talán még erősebb, mint az idősebb generációnak, hiszen még csak most „repülnek ki a fészekből”. Ugyanakkor a modern, rohanó világnak köszönhetően nyitottabbak az új dolgokra, és talán rugalmasabban tudják leküzdeni a rájuk váró kihívásokat. Mert ugye azok lesznek….

Az idősebb korosztálynak már sokkal nehezebb a döntés. Azoknak, akik mégis a külföldi élet mellett döntenek, nagy valószínűséggel nem az új kihívások és kapcsolatok szerzése a célja, hanem a kényszerűség.  Hisz muszáj kifizetni a hitelt, a csekkeket, és emellett jó volna, ha jutna még másra is.
Jó esetben – ha beszélnek idegen nyelvet - a saját szakmájukban el tudnak helyezkedni, de a rosszabb variáció, hogy mindent elölről kell kezdeni, ami itthon, anyanyelvi környezetben is igen nehéz, nemhogy egy idegen országban, idegen emberek között.

Mégis sokan választják az utazást, mert – habár az információk szerint külföldön sincs kolbászból a kerítés, és ugyanúgy dolgozni kell – a fizetések az itthoni viszonyokhoz képest nagyon jók, illetve az előrejutás lehetősége is adott.

Nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy külföldön mennyire becsülik a magyar szakembereket, mennyire kapnak az adott ország életszínvonalához képest jó fizetést, és mennyire könnyű beilleszkedni. De lássuk be, bárhova is sodorja az embert az élet, mindenhol „csak” bevándorló marad, és soha sehol nem fogja magát igazán otthon érezni.

Számtalan információt lehet találni az interneten, csak győzzük olvasni, és persze tudjuk kiszűrni belőle, hogy melyik valós, melyik nem. Általában minden országgal kapcsolatban vannak pro és kontra érvek, és valljuk be, valószínűleg a legtöbbnek van alapja. Mindig az egyéntől függ, mi az, ami számára kiemelkedően fontos szempont, és mi az, amit alig vesz figyelembe döntése meghozatalakor.

Vajon melyik a nagyobb kihívás: menni vagy maradni?

Számos előnye van annak, ha végül az utazás mellett döntünk, hiszen mindamellett, hogy készségeinket, képességeinket fejleszthetjük (kommunikációs készség, szervezőkészség, rugalmasság, kreativitás… stb.) tökéletesíthetjük nyelvtudásunkat is – persze abban az esetben, ha van. Megismerhetünk más kultúrát, szélesíthetjük látókörünket. Arról nem is beszélve, hogy szakmai tudásunkat is színesíthetjük, gyarapíthatjuk. Persze joggal merül fel az emberben a kérdés, hogy ezek a feltételek vajon itthon nem teljesülhetnek? Hiszen képességeinket, nyelvtudásunkat fejleszthetjük az itthon is egyre jobban elterjedő tréningeken, vagy anyanyelvi tanárok által tartott nyelvórákon. Szakmai továbbképzésekben is bővelkedünk, és manapság egyre jobban terjed a külföldre szervezett csapatépítő tréningek száma is. Így nemcsak szakmailag gyarapíthatjuk tudásunkat, hanem anyanyelvi környezetben gyakorolhatjuk az adott idegen nyelvet.

Valószínűleg a legnagyobb ösztönzést a távozásra a pénz adja. A külföldi munka mellett voksolók jelentős része anyagi okok miatt választja azt, hogy elmegy. Óriási csábító ereje van a külföldi álláshirdetésekben feltüntetett fizetésnek, hiszen ezek a magyarországi bérek többszörösét ígérik. Csak hát hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy adott országban nemcsak a juttatások magasabbak, hanem arányosan a költségek is. Többe kerül a lakásbérlés, a rezsi, az élelmiszer, az autó, a megélhetés.

És akkor még ejtsünk pár szót az emocionális részéről a döntésnek. Pénzben ugyanis nem kifejezhetőek azok az érzések, melyek ilyenkor a felszínre törhetnek az emberből.  A családtól és a barátoktól való elszakadás, a gondolat, hogy külföldön senkit és semmit nem ismerünk, idegenek leszünk, hontalanok. Nincs kivel megosztani a dolgainkat, bánatunkat-örömünket. Nem tudunk csak úgy átugrani munka után meglátogatni a szülőket-nagyszülőket, vagy beülni egy kellemes helyre a régi cimborákkal, barátnőkkel.

Így hát marad a kérdés: Megéri eldobni a már kialakított (és még alakítható) életünket és belevágni az ismeretlenbe, vagy maradni itt, ahová születtünk? Nehéz döntés.

RR
 

Rovat: