szerda, 2019. augusztus 21., Sámuel, Hajna

A macskát tartók okosabbak, a kutyások meghízhatóbbak

A sztereotípiák az állattartókat sem kerülik el, de úgy tűnik, van némi tudományos alapja is annak, hogy különböző személyiségjegyei lehetnek a macskásoknak és kutyásoknak. De mi van azokkal, akik mindkét állatot szeretik? És akik egyiket sem?

A macskát tartók okosabbak, a kutyások meghízhatóbbak

Miközben ezeket a sorokat írom, 4 macska tart szemmel. Bár talán a szemmel tart kifejezés túlzás, mert egyikük békésen szunyókál, másikuk egy vastag, műszőrme zsák mélyén horkol (szerencsére csendesen), a harmadik nekem háttal „meditál” az én fotelemben, a negyedik pedig az ölemben dorombol és igyekszik megakadályozni, hogy írjak. Ráfekszik a bal karomra, így csak korlátozott sebességgel tudom leírni a szót: kutya. Lehet, hogy épp ez a cél: nehogy írni tudjak az ősellenségről. A macskák elég önzőek és ravaszak tudnak ám lenni! Pedig én épp arra készülök, hogy számba vegyem: van-e különbség a kutatások szerint a gazdák tulajdonságai között.

A kutyatartók többsége állítólag lelkiismeretes (muszáj is a kutyáról gondoskodni), nagymértékű önfegyelemmel rendelkeznek (viszontagságos természeti körülmények között is sétálni kell a házikedvenccel), kötelességtudat és lojalitás jellemzi őket. Kedvesek (mondjuk ismerek kifejezetten mogorva kutyást is), társaságkedvelőek (ebben is van kivétel), pozitív, energikus személyiségek, akik - igaz barát lévén - bármikor a segítségünkre sietnek, önfeláldozóbbak. Ha máshogy nem, adnak kölcsön kutyakaját. Vagy kutyát. Ha egyedülállók, akkor a kutyához gyermekükként kötődnek.

A macskatartók ezzel szemben magukba fordulók (legalábbis a kutatások szerint). A wisconsini Carroll Egyetem kutatása szerint a macskatulajdonosok okosabbak, mint a kutyások, egyben nyitottabbak, kíváncsibbak, kreatívabbak, érzékenyebbek is. Hátrány azonban, hogy kezelhetetlenebbek mint a kutyások, illetve szabályszegőbbek is. Ami furcsa adat: a macskás gazdák állítólag hajlamosabbak a mentális rendellenességekre, és több közöttük a szorongó alkat, bizalmatlanabbak is a kutyásokhoz képest.

És míg a kutyás pasi átlagos dolog, a macskás fiatalemberek extra figyelmet kapnak, a szingli nők 90 százaléka vonzóbbnak tart egy olyan pasit, akinek van macskája, mint akinek nincs.

A kutatásba a Facebook is beszállt, 160 ezer amerikai idővonalát vizsgálta, hogy megnézze: a kutyások és macskások között milyen különbségek figyelhetők meg. Kiderült, hogy a kutyásoknak több barátja, vagy legalábbis Facebook-ismerőse van, ha számszerűsítjük, akkor átlagosan 26 kapcsolattal több, mint a macskásoknak. Ám ha azt nézzük, hogy kik kapnak több meghívást társasági eseményekre, akkor ott a macskások „győztek”. Az viszont cseppet sem meglepő, hogy a macskásoknak inkább macskás, a kutyásoknak pedig kutyás ismerősei vannak. A macskások beltéren találkoztak (otthonülőbbek), a kutyások többet vonultak ki a szabadba egy-egy közös program kedvéért.

Macskát tartani nőiesebb dolog, kutyásnak lenni férfiasabb, vagányabb. A kutyatartáshoz szükség is van dominanciára, esetenként fizikai erőre és némi agresszióra is, míg a macskák esetében sokkal fontosabb a türelem, a beleérzés, a figyelem, az együttműködés.

Egyébként a kutyások előnye behozhatatlan: mindig is népszerűbbek voltak, mint a macskák, korán az emberhez csapódtak és hasznukra lettek, nagyon korán vált a kutya az ember legjobb barátjává, ráadásul farkas ősei miatt tiszteletet parancsol – már, ha eltekintünk a csivavától, tacskótól… Mostanra a kutyák sokfélesége és hasznossága miatt a világ tele van kutyákkal, a világ lakosságának nagy (talán nagyobb) része kedveli a kutyákat, vagy legalábbis elfogadja őket. Kevesen vannak, akik utálják a kutyákat. A macskák viszont megosztják az embereket: nagyon sok az igazi macskagyűlölő, a kutyások között is szép számmal. A macskatartók között viszont ritka a kutyagyűlölő – legrosszabb esetben is maximum semlegesek a kutyák iránt.

Ám abban azért hasonlít mind a két csoport, hogy sokan használják gyermekpótléknak a házikedvencüket. Egyrészt az önálló élet kezdetén sokan választanak társállatot maguknak, hogy ne legyenek egyedül: legalább egy cica vagy egy kutya várja őket otthon. Évekig osztoznak a gazdi örömében és bánatában. Aztán a házasság és a gyermekvállalás miatt háttérbe szorulnak, de jó esetben akkor is megkapnak minden törődést – max. nincs annyi nyúzás, ölelgetés. A gazdik egy része mindenesetre úgy gondolja, hogy kedvencük érti őket, „épp hogy csak nem beszél”. Ez az oka, hogy a stresszel teli hétköznapokban nagy segítség egy négylábú kedvenc: segíthetnek családi és munkahelyi krízishelyzetek átvészelésében, a feltétel nélküli szeretet biztonságérzetet ad. Idősek, magányosok életében pedig betöltik a társ szerepét is: velük beszélget, sétál, eszik és alszik a gazdi.

Számos kutatás foglalkozott azzal, hogy a fejlett országokban a kutyatartók többsége olyannyira családtagként kezeli a kutyáját, hogy rengeteget költ felszerelésekre, taníttatásra, állatorvosi ellátásra, kozmetikára, kutyaruházkodási cikkre, kutya életbiztosításra is akár.

Ugyanez a macskákra is igaz, bár ott az „iskola” nem opció, de a macskamászóka és az alom itt is sokat dob a költségeken. A költségek azonban relatívak, ha azt nézzük, hogy mit ad egy állat a gazdájának. Közelségük csökkenti a vérnyomást és a pulzusszámot, és enyhíti a stressz okozta panaszokat is, jót tesz a szív- és érrendszer egészségének, a pozitív hangulat és a nyugodtság segíti számos betegség gyógyulását.

Kéky Kira

Rovat: