csütörtök, 2018. január 18., Piroska

Leginkább magamhoz hasonlítanék - interjú Koós Rékával

Feltűnő jelenség, aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És korántsem extravagáns külseje, hanem elsősorban a személyisége, tehetsége miatt. Pályafutása során sikerült elérnie, hogy neve hallatán ne a híres szülőkre gondoljunk, hanem a színpadi teljesítményére. Imádja a rockzenét, és ezt a szenvedélyét most a színpadon is kiélheti. Koós Rékával beszélgettünk példaképekről, vitorlázásról, önmagáról.

interjú Koós Rékával

Extravagáns, nőies, határozott. Elsőre ez jut eszembe Önről. Ön hogyan jellemezné magát?

A nőies jelzőnek nagyon örülök, köszönöm, azonban ha magamat kellene jellemezni, inkább azt mondanám, hogy spontán, sportos, mosolygós.

Mindenesetre határozottságot sugároz. Ez nem riasztja az embereket, és főként a férfiakat?

De igen.

Azon nők közé tartozik, akiket nem lehet besorolni semmilyen kategóriába. Önnek milyen a mai nőideál?

Sosem voltak példaképeim és most sincsenek, olyan emberek természetesen vannak, akikre szakmailag felnézek, de ez a kérdés, ha jól értem, nem erről szól. Mivel a sóbizniszben nőttem fel és dolgozom, pontosan tudom, hogy a sajtó által közzétett információk szerint szinte semmit nem tudhatunk meg egy ember valódi énjéről, emiatt sosem voltak ilyen értelemben példaképeim.

Musical-operett szakon végzett, de köztudott, hogy a rock zenét is szereti. Melyiket tenné az első helyre? Mit hallgat otthon, ha pihenni szeretne?

Musicalt nemigen hallgatok, kivéve, ha kijön egy-egy új darab és mondjuk valamiért nagyon beleszeretek. De ez jó, ha ötévente előfordul. Régebben, amikor még a szakmámra készültem, ez nem így volt, de ma már más a helyzet. Kizárólag rockzenét hallgatok, némi popzenével elegyítve. Otthon nem nagyon hallgatok zenét, inkább a kocsiban. A háttérzenehallgatás nekem sajnos nem megy.

Nemrégiben indult el a „Bepasiztunk” előadás-koncertje két kolléganőjével. Milyen volt a fogadtatása?

Hála a jó égnek siker, és nagyon szeretjük. Ladinek Judittal és Détár Enikővel egy színpadon állni mindig öröm, barátok vagyunk, és így még jobb velük játszani. A darab végén a rendező és ötletgazda, Molnár László is feltűnik, akivel már szintén nem először dolgozunk együtt.

Sok zenés darabban játszott fontos vagy éppen főszerepet. Melyik női szereplővel tudott a leginkább azonosulni?

Nagy kedvencem a Mamma Mia! főszerepe, Donna Sheridan. Ez egy nagy ajándék nekem, minden tekintetben. Nagyon szeretem még a Mary Poppins-ban a gyerekek anyukáját, Mrs. Banks-t alakítani. De a legújabb bemutatóm, az Omega-slágerekből írt "Gyöngyhajú lány" balladája is közel áll a szívemhez.

Már volt zenekara is, ha most indíthatna el egy együttest, milyen műfajban tenné? Szívesen lenne egy magyar Pink?

Jó megközelítés... És megtisztelő! Mindenképpen egy fogyasztható rockzenét játszó együttes lenne, de inkább nem hasonlítanék senkihez, csak magamhoz.

Melyik zenész hatott Önre a leginkább?

Sok ilyen volt, és ez persze korszakonként változott. Először Barbra Streisand, utána Céline Dion, ha éneklésről van szó. De rock-popzenében legtöbbet a U2-t, Stinget és imádott Peter Gabrielemet hallgattam. 13 éve beszippanott egy progresszív heavy metál banda, a Dream Theater, azóta nálam ők az első számú kedvencek.

Milyen koncerten volt legutóbb?

Winery dogs.

Híres szülők gyermekeként nőtt fel, az ő "árnyékuk" mégsem érezhető az Ön karrierjén. Tudatosan törekedett erre?

Amennyire lehet, igen, de azzal is tisztában voltam, hogy ezt teljesen nem lehet levetkőzni. De törekedni kell rá.

Korábban azt nyilatkozta, szereti a csendet és a fákat a rivaldafény és a zene mellett. El tudná képzelni az életét színház, szereplés, közönség nélkül? Ha igen, milyen szakmát választana?

Ez egy nehéz kérdés. Felhajtás nélkül simán el tudnám képzelni az életemet, de éneklés nélkül nem. Sokat harcoltam azzal, hogy nem, én tulajdonképpen nem vagyok exhibicionista, de végül be kellett látnom és el kellett fogadnom, hogy de, igen. Mi, színpadon szereplők mind azok vagyunk. Ki jobban, ki kevésbé.

Közel áll Önhöz a vitorlázás. Hogyan került kapcsolatba ezzel a sportággal?

Gyerekkorom óta az életem része a hajózás. Sajnos amikor főiskolás lettem, és hétvégén is lekötöttek az órák, utána pedig az előadások, fellépések, el kellett búcsúznom a versenyzéstől. Azóta is hiányzik, és folyton azon gondolkodom, hogyan lehetne kivitelezni azt, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon...

PM

Rovat: