kedd, 2018. október 23., Gyöngyi

Kütyük az iskolapadban

A lányom le sem szakad a netről, illetve, ha leszakad, akkor rögtön reklamál, hogy így nem tud filmet nézni vagy zenét hallgatni. Vagy akár leckét írni – mert már van néhány hazai iskola is, amely nem megtiltja, hanem okosan használja az okoseszközöket az órai munkában és tanulásban. De ez olyan ritka még, mint az a bizonyos fehér holló.

Kütyük az iskolapadban

Manapság már gyakorlatilag mindenki, mindent digitális eszközökön ír, alkot meg és szintén digitális eszközökön fogad be. Lám, ezt a cikket is számítógép vagy okostelefon segítségével, internetről olvassák. A felnőttek, de már a gyerekek is hozzászoktak az interneten azonnal hozzáférhető információkhoz, a keresőalkalmazások segítségével már szinte mindent meg lehet ismerni, és általános követelménnyé vált az állandó online jelenlét. 5,8 millió magyar Facebook-felhasználó és 1,9 millió Instagram-felhasználó van a 9,7 millió magyarországi lakosból. Ezek hatalmas számok. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az digitális és internetes eszközök általános használatban vannak, ismeretük és használatuk általános elvárás. Ez alól – legalább is eddig – a magyar iskolás java része kivétel volt. Sokféle oka van ennek, és az okok részletezésébe nem is érdemes most belekezdeni, viszont az nyilvánvaló, hogy az iskolákból sem maradhat ki a digitális írástudás oktatása.

Sokan rögtön rávágják, hogy minden iskolában van informatika óra. Ennek természetesen lehet örülni, de mindaddig nem fogják gyermekeink rendesen megtanulni a digitális írástudást, mindaddig nem lesz megfelelő informatikai műveltségük, amíg életszerűtlenül, egyetlen szaktanterembe és egyetlen tanórára száműzzük a digitális eszközöket az iskolában. Merem remélni, hogy ez egyre inkább a múlt lesz, mert az éppen most elkészül új Nemzeti Alaptanterv komoly hangsúlyt helyez a digitális eszközök mind szélesebb iskolai használatára.

Felvetődik a kérdés, hogy hogyan és mire lehet használni az iskolában azokat az okoseszközöket, melyeket a mindennapi életünkben már ki sem engedünk a kezünkből. Nyilvánvalóan életszerűtlen, ha a gyerektől óra elején elvesszük az okostelefonját, és egész nap papírral/ceruzával és könyvekkel zajlik az oktatás – miközben amint kilép délután az iskolából, már a telefonján pötyög, a tabletjén skype-ol és a laptopján ír? Otthon csatlakozik a netre és YouTube-on oktatóvideókat néz, esetleg maga is blogol – de sehol nem tanulja, csak szedi fel a tudást innen-onnan. Ráadásul mi, szülők, tanárok, felnőttek ugyanezt tesszük a munkahelyünkön és otthon is. Akkor miért éppen a gyerekeinket zárjuk ki ebből a világból az iskolában?

Tapasztaljuk, hogy a 21. századi magyar oktatási intézmények nagy részében a tanulók nem önállóak a feladatvégrehajtáskor, nehezen működnek együtt egymással az órákon és azokon kívül, nem képesek az interneten talált információk kritikus rendszerezésére vagy éppen nehézséget jelent számukra egy olyan téma bemutatása tanulótársaiknak, amiről pedig a többieknél sokkal többet tudnak: nem tudnak prezentálni, összefüggően, koncentráltan, kerek mondatokban fogalmazva előadni. Pedig ezekre a képességekre a munkaerőpiacon életbevágóan nagy szükségük lesz. Az EU ajánlásai szerint minden egyes európai polgár feladata, hogy fejlessze informatikai tudását, hiszen ez az élethosszig tartó tanuláshoz nélkülözhetetlen. Hazai felmérések szerint manapság 25 százalékkal nagyobb eséllyel kap munkát az ugyanolyan végzettséggel rendelkező, de a digitális írástudásban is jártas munkakereső, mint a digitálisan írástudatlan munkatársa – sőt, az előbbi fizetése is magasabb 10 százalékkal.

Gyermekeink már szinte egérrel a kezükben születtek, elengedhetetlen lenne a felelős használatra való felkészítés! És ez a család mellett az iskola feladata is. A világ a (totális) digitalizáció felé tart. Az információszerzés és -rendszerezés, továbbá és legeslegfőképpen az információkeresés gyorsaságát tekintve jelenleg ugyanis nincsen hatékonyabb technológia az okoseszközöknél és az internetnél.

Mivel a mai középiskolások az egyetemről való kikerüléskor már egy olyan világban kezdenek dolgozni, amelynek kulcsfontosságú része mindez, ezért a modern oktatásnak muszáj ezeket az eszközöket beemelnie az oktatásba – és azok felelős, okos használatára megtanítani a diákokat. Nem a magolásra, hanem a gyors és hiteles információszerzésre, a megértésre, az összefüggések felismerésére, az együttműködésre, a probléma-alapú tanulásra, az önszabályozásra, a tudásépítésre helyezve a hangsúlyt.

Legyünk persze igazságosak, és nézzük meg mindkét oldal véleményét. Gyakori vélemény, hogy tizenkét éves kor alatt nem lenne szabad digitális eszközt adnunk gyermekeink kezébe, mert ha korai fejlődés alatt az agyat nagy mennyiségben az infokommunikációs eszközökből érkező ingerek érik, az többféle problémához is vezet, mivel a korai agyfejlődést a környezetből érkező ingerek összessége határozza meg. És ha az információk dominánsan egyféle csatornából (a digitális eszköz kijelzőjéből) érkeznek, az nem használ a kognitív fejlődésnek. Csökkenhetnek a végrehajtó funkciók és figyelem, a kognitív fejlődés is késhet, a tanulási képesség romlik, az impulzivitás nő, és ezzel együtt az önfegyelmezés, odafigyelés képessége csökken. A technológiai eszközök használata korlátozza a mozgást, ami elhízáshoz vagy megkésett fejlődéshez vezet. A kisgyermekek egyre több fizikai és szexuális erőszakkal szembesülnek a médián keresztül, ami a gyerekekből félelmet vagy agressziót válthat ki.

A szülői kötődés hiányának is köze van a témához. Ezzel az is a gond, hogy amennyiben a gyerekek (vagy épp a család) a digitális, okos eszközökhöz kezdenek inkább kötődni, súlyos függőséghez is vezethet. Hozzáteszem, hogy az a szülő, aki gyakorlatilag folyamatosan az okostelefonjával van elfoglalva – utazáskor, vacsora és tévénézés közben, kikapcsolódás közben, de gyakran még a családtagokkal való beszélgetés közben is – az ezt a mintát adja a gyermekének: tehát ne csodálkozzon, ha a legifjabb családtagokat le sem lehet vakarni az okostelefonról.

Az mindenesetre igaz, hogy homokba nem dughatjuk a fejünket: sem az iskolában, sem otthon nem megoldás többé, ha egyszerűen eltiltjuk a gyermekünket a digitális eszközöktől: leginkább tudatosan törekedjünk arra, hogy megismertessük a felnövekvő nemzedéket a digitális világgal, és ne hagyjuk őket magukra benne.

Kéky Kira

 

Rovat: