vasárnap, 2017. december 17., Lázár, Olimpia

Itt a pánik!

Legtöbbünkkel előfordult már, hogy egyszer csak minden előzmény nélkül, néhány percig, váratlanul elkezdett szorítani a mellkasunk, vagy szaporábban verni a szívünk, elzsibbadt valamelyik végtagunk vagy szorított a torkunk, nem kaptunk levegőt, miközben kiszáradt a szánk, esetleg remegni kezdtünk, szédültünk, homályosan láttunk vagy hasmenésünk, hányingerünk támadt.

Mikor már azt éreztük, hogy itt a vég, a roham nyom nélkül egyszercsak elmúlt, maga után hagyva a félelmet, hogy mi is volt ez (infarktus, agyvérzés stb.), és vajon mikor ismétlődik meg?
Ahhoz, hogy ne fokozzák tovább a félelmünket, meg kell értenünk ezeket a tüneteket, ehhez pedig meg kell ismerni a szervezet stresszreakcióját. Ennek a reakcióláncnak az a feladata, hogy felkészítse az élőlényt arra, hogy egy számára veszélyt jelentő helyzetből megmeneküljön, vagy győztesen kerüljön ki. Például, ha megtámad minket egy oroszlán, el tudjunk menekülni. Ehhez a szervezet az idegrendszeren, a hormonális rendszereken (legismertebb az adrenalin hatás) és az immunrendszeren keresztül az alapműködéseket átállítja a vészhelyzetnek megfelelően. Ahhoz, hogy hatásosan tudjunk védekezni, jól pumpáló szívre, az izmok és az agy területén fokozott vérkeringésre, fokozott oxigén- és tápanyagellátásra (vércukor, fehérjék, zsírok) van szükség. Biztosítani kell a test megfelelő hőmérsékletét és egy készültségi izomtónust, valamint aktiválni kell az immunrendszert. Ilyenkor változik az idegek és az érzékszervek (látás, hallás, szaglás) érzékenysége is. Ennek az optimális, gyors eléréséhez csökkenteni kell a készültségi állapotban részt nem vevő területek, mint pl. az emésztőrendszer, ivarszervek, bőr működését (vér- és tápanyagellátás), hiszen az oroszlán elől futás közben nincs szükség ezekre. Az esetek nagy részében a szervezet túlkínálattal dolgozik, így akkor is „pezseg bennünk még pár percig az adrenalin”, ha már sikerült elmenekülni az oroszlán elől. A veszély elmúltával a szervezet minden erejével igyekszik a korábbi egyensúlyi állapot visszaállítására (pl. fokozza a magnézium vérbe juttatását, ami segít az adrenalin hatásainak megszüntetésében).
Fontos megjegyezni, hogy az egész stresszreakció abból indul ki, hogy a szervezetünk veszélyt jelez, valamilyen külső (pl. oroszlán) vagy belső (pl. hirtelen vérnyomásesés) okból.Váratlanul jöhet, és bár valóban veszélyt – elsősorban belső veszélyt – jelentenek a szervezet számára, így a tünetei is hasonlóak lehetnek a vércukoresésnek (pl. cukorbetegségben), egyes szívbetegségekben az oxigénhiánynak, ritmuszavarnak, alkohol és gyógyszermegvonásnak, hormonális zavaroknak (pajzsmirigy, mellékvesekéreg, klimax).
Vannak azonban olyan esetek, amikor nincs valódi veszély, illetve a veszély mértéke lényegesen kisebb, mint a szervezetnek erre adott komplex válasza, mégis megéljük a stresszreakció bizonyos tüneteit. Ilyenkor beszélünk pánikrohamról (szorongásos rohamról).

Önmagában a pánikroham nem betegség, bárkinél előfordulhat. Elég lehet hozzá egy kicsit több koffein fogyasztása, vagy a kifáradás is. A stresszreakció ismeretében könnyen értelmezhetjük a pánikroham tüneteit. A mellkasi szorításért, a torokban jelentkező gombócérzésért a fokozott izomtónus, a légszomjért a fokozott izomtónus mellett a túlzottan szapora légzés, a sápadtságért, hideg végtagokért a bőr vérkeringés csökkenése, a látászavarért a pupilla tágasságának változása, a szédülésért, bizonytalanságérzetért a keringésváltozás és az érzékszervek érzékenységének változása, a zsibbadásért a fokozott izomtónus és a bőridegek érzékenységének változása, a hasmenésért, hányingerért az izomtónus és a vérkeringés változása játszhat szerepet stb.

Mit tegyünk, ha ilyen tüneteket észlelünk?

  1. A legfontosabb, hogy lélegezzünk egyenletesen, nyugodtan. Fontos, hogy a hasi légzést is használjuk, azaz belégzéskor a pocakunk is emelkedjen. Ezzel nem csak az oxigénellátást javítjuk, hanem a vegetatív idegrendszer bizonyos funkcióit is aktiváljuk, ami segít visszaállítani az egyensúlyt.
     
  2. Lehetőleg jelezzük a körülöttünk levő ismerősnek, hogy nem érezzük jól magunkat, hiszen a másik ember segítőkész jelenléte megnyugtatóan hat.
     
  3. Próbáljuk a karjainkat, nyakunkat lassú mozdulatokkal átmozgatni, a kar és lábizmainkat ellazítani enyhe láb- és kézrázással, így egyenletesebbé tehetjük a vérkeringést, és csökkenthetjük az izomfeszüléseket.
     
  4. Mivel az esetek nagyobb részében valóban pánikrohamról van szó, próbáljuk felidézni a stresszreakcióról való ismereteinket és megnyugodni, hiszen a szorongásos roham nem veszélyes és nem halálos, bár rendkívül kellemetlen.
     
  5. Ha mindezeket megtettük és 10-15 perc alatt a fenti technikák ellenére sem csökkennek a tüneteink, és/vagy feltételezhető valamilyen belső, nem várt vészhelyzet, akkor forduljunk orvoshoz, hogy kizárjuk a testi okokat.
     
  6. Ha a roham elmúlik magától, gondoljuk végig, hogy mi okozhatta (éhgyomorra kávé, kifáradás túlzott pszichés vagy fizikai terhelés miatt, nem megfelelő táplálkozás stb.). Ha ezek állnak fenn, akkor próbáljunk rajtuk változtatni (pl. megfelelő táplálkozással, pihenéssel).
     

Mikor forduljunk orvoshoz?

  • Az előző felsorolás 5. pontja esetén.
     
  • Ha ismétlődnek a szorongásos rohamok, először a háziorvoshoz forduljunk, hogy kizárja a belső vészhelyzetet, azaz a testi betegség lehetőségét. Ha ez nincs és továbbra is fennállnak a szorongásos rohamok, akkor forduljunk pszichiáter szakorvoshoz.
     
  • Ha nem jelentkezik ugyan több szorongásos rohamunk, de a félelemérzetünk nem csökken esetleg állandósul, vagy bizonyos helyzetek elkerülésére késztet. Ilyen esetben pszichiáter szakorvoshoz forduljunk.

    Ahogy korábban írtam, a pánikroham nem betegség, de számos élethelyzet (kifáradás, fokozott pszichés terhelés) és lelki betegség tünete lehet, mint a szorongásos betegségek (amilyen a pánikbetegség is), depresszió, fóbiák stb. Ha a fenti algoritmuson végighaladtunk, kizártuk a testi betegségeket és oda jutottunk, hogy pszichiáter szakorvoshoz kéne fordulni, ne ijedjünk meg. Az ő dolga, hogy megítélje, hogy élethelyzeti nehézségről vagy betegségről van-e szó. Csak a biztos diagnózis ismeretében lehet megfelelő kezelést javasolni. Ahogy minden testi és lelki betegségre igaz, minél előbb fordulunk problémánkkal a megfelelő szakemberhez, annál nagyobb esély van arra, hogy megelőzzük a komolyabb, az életünket nagymértékben befolyásoló állapot kialakulását.
     

Mivel csökkenthetjük a pánikroham kialakulásának esélyét?

Nem mással, mint a stressztűrő-képesség fokozásával:

  • rendszeres mozgással,
  • szaunázással, Kneipp kúrával, hideg-meleg vizes zuhannyal,
  • az aktuális terhelésünknek megfelelő magnéziumpótlással,
  • megfelelő táplálkozással,
  • tanuljuk meg megelőzni a túlterhelődést! (Ha betegek leszünk nagyobb kiesést jelent, mintha időben megállunk egy picit.),
  • gyűjtsünk sok örömteli élményt a barátokkal és a családdal!

 

A fentiek jegyében kívánom, hogy a mindennapok ne a túlterhelődésről szóljanak, hanem mindenkinek jusson ideje pihenni, „javítani a stressztűrő-képességét”!

Dr. Fornádi Annamária
pszichiáter

Rovat: