szombat, 2018. július 21., Dániel, Daniella

Influenza vagy depresszió?

Nemsokára enyhülnek a fagyos napok és az enyhülés kezdetével támadnak a vírusok. Általában mindenki csak influenzának hívja, de ez több víruscsaládot foglal magába, amelyek közül csak az egyik az influenza.

De nem is ez a lényeg, hiszen bármelyiktől nagyon rosszul érezhetjük magunkat. Többségüknél a tünetek nagy része a láz, a nátha, a köhögés, a gyomor-és bélrendszeri panaszok gyorsan, 4- 5 nap alatt lezajlanak, de a tünetek egy része (a fáradékonyság, az aktivitáshiány, az étvágytalanság, gyengeség, érzékenység, a fokozott alvásigény, fejfájás, izom-ízületi fájdalmak, hangulati nyomottság) akár 1-2 hétig, néha hosszabb ideig is megmaradhatnak. Mi ez, fertőzés, vagy depresszió? És vajon mi az oka, mit tehetünk, hogy minél rövidebb ideig tartson a szenvedésünk? A kórokozó (pl. vírus, baktérium) szervezetbe jutásakor az immunrendszer, a hormon-és idegrendszerrel együtt veszi fel a harcot a betolakodóval szemben. Bár ez elég teátrálisan hangzik, de egy igazi csatatér alakul ki. Indul a test-test elleni harc a még nem specifikus védő sejtek és a kórokozók, valamint az általuk birtokba vett sejtek között, mindkét oldalon sok áldozattal. Ezzel párhuzamosan megindul a „vegyi fegyverek” bevetése. Sok a halott, de a védők áldozata nem volt hiába, mert a halott sejtekből és társaikból olyan jelzőanyagok szabadulnak fel, amelyek mozgósítják az immunrendszer többi részét, a hormonrendszert és az idegrendszert is, hogy a csatateret a védők számára kedvezőbbé, a támadók számára kedvezőtlenné tegyék. Ilyen például a testhőmérséklet emelése, a láz, ami sok kórokozó számára kedvezőtlen. Közben megindul a kórokozóra specifikus védekezés egyedi ellenanyagokkal, valamint a csatában szerzett ismeretek megőrzése, így ha másodszor találkozunk ugyanolyan kórokozóval, akkor az immunrendszer azonnal specifikus támadást intézhet ellene, így megvédheti a szervezetet a betegségtől. Az egészség szempontjából a csatának nem akkor van vége, amikor az utolsó kórokozó is elpusztult, hanem akkor, amikor sikerült visszaállítani a betegséget megelőző állapotot. Az immunrendszer aktiválódásával párhuzamosan elindulnak azok a folyamatok, melyek segítenek majd a leállításában is, hiszen egy ilyen erős hadseregnél arra is gondolni kell, hogy mi lesz a rengeteg sejt és kémiai anyag sorsa, ha már nincs ellenség. Ha ez a rendszer nem működik tökéletesen, vagy a kórokozó a saját sejtjeinkhez nagyon hasonló külsővel álcázza magát, akkor akár egy fertőzés autoimmun folyamatot is elindíthat, azaz a seregünk ellenünk fordulhat. Fontos azonban leszögezni, hogy az egész testünk részt vesz ebben a folyamatban. A csatamezőről küldött jelzőanyagok egy része bejut az idegrendszerbe és hat a viselkedésünkre is. Befolyásolják az alvást, az étvágyat, a hangulatot, az aktivitást, a testhőmérsékletet és a memóriát. Összességében a depresszióhoz nagyon hasonló tüneteket okoznak. Miért van erre szükség? Az immunrendszer aktiválódása nagyon energiaigényes, a sikerhez szükség van a testi és szellemi aktivitás csökkentéséhez. Amíg folyik az orrunk, köhögünk és lázasak vagyunk, ezt el is fogadjuk, de ezek elmúltával nehezen viseljük a depressziós tüneteket. Fontos azonban felidéznünk, hogy hiába áll nyerésre a seregünk, az energiaszükséglet egészen addig magas, amíg az immunfolyamat zajlik, azaz, amíg a szervezet visszaáll az eredeti állapotába. Ezt hívjuk a lábadozás időszakának. Ha nincs türelmünk kivárni ennek a végét, és felesleges aktivitással elvesszük az erőt, energia utánpótlást a seregünktől, akkor a fertőzés elhúzódhat, kiújulhat, és az immunrendszer „kimerülésével” még súlyosabbá is válhat. A súlyosabb, vagy elhúzódó fertőző betegség pedig már valódi „kémiai és lelki” alapú depresszióhoz vezethet. A depresszió pedig visszahatásként tovább ronthatja az immunrendszer működését.

Minél súlyosabb, minél elhúzódóbb volt a fertőzés, annál nagyobb szüksége van a szervezetnek a helyreállítási folyamatokra, ezért annál nehezebb és elhúzódóbb lesz a lábadozás is. Ha belegondolunk ez logikus is a fentiek alapján. Mit tehetünk, hogy ezt a nyűgös és minden szempontból kellemetlen állapotot a legrövidebbre fogjuk, és megelőzzük az esetlegesen – még rosszabb – következményeket?
A vitaminok és ásványi anyagok pótlása kapcsán fontosnak tartom, hogy megemlítsem, hogy a napi ajánlott bevitelnél (RDA Reccommended Dietary Allowance) magasabb dózist mindig csak indokolt esetben és kúraszerűen szedjünk. Az indokolatlanul magas dózis eltávolítása a szervezetünk számára, még a nem raktározódó vitaminok és ásványi anyagok esetében is megterhelést jelent. Az ajánlott napi dózis függ a kortól, nemtől, fizikai aktivitástól, táplálkozási szokásoktól, a szervezet biokémiai típusától, országoktól, régióktól. Magyarországon az OÉTI adatai az elfogadottak.
Összegezve, a szervezetünk egy csodálatosan működő rendszer, ahol minden mindennel összefügg, és mindennek mindig oka van. Példamutató a csapatmunka, ahol a közös cél, az egészségünk megőrzése, és az optimális működés érdekében összedolgoznak, áldozatokat hoznak a különböző részek (idegrendszer, immunrendszer, hormonrendszer, izmok, vérkeringés stb.). Ha nem ellenségnek tekintjük, aki akadályokat állít az elé, hogy az életünket minél kellemesebben éljük, hanem csapattársként átlátjuk még a kellemetlen tünetek „hasznát” is, akkor valóban jó és tartós működéssel ajándékoz meg minket. Ha ennek ellenére valami mégsem tökéletes, akkor mielőbb forduljunk szakemberhez, aki megelőzheti a nagyobb bajok kialakulását. Jó csapatmunkát kívánok!

Dr. Fornádi Annamária
pszichiáter

 

Rovat: