péntek, 2018. december 14., Szilárda

Hogyan győzzük le a munkahelyi stresszt?

Sokan a kiszolgáltatottságot, a munka elvesztésével való fenyegetést tartják megfelelő eszköznek arra, hogy kihozzák a maximumot a dolgozóból. Rövidtávon a büntetés, a lelki terror is képes a hatékonyságot növelni, de hosszútávon katasztrófához vezethet. Mit lehet tenni, ha ilyen helyen dolgozunk?

Mielőtt gyakorlati tanáccsal szolgálnánk, nézzük meg, hogy akár a velünk együtt dolgozókat is érinti-e a probléma. A KutatóCentrum 2012-es felméréséből az derül ki, hogy négyből három ember érzi úgy, hogy túl sok stressz hatása alatt él, és elsősorban nők panaszkodnak erről.
Természetesen minden munkahelyen vannak elkerülhetetlenül stresszterhes időszakok, halmozódó munka, szorító határidők vagy időszakonként szükségessé váló átszervezések. Ez nem is baj, hiszen nem maga a stressz ártalmas, hanem az, ha nem tudunk megbirkózni vele.
Megdöbbentő adat, hogy a két hetes vagy annál hosszabb betegszabadságok több mint egy negyedének munkahelyi stressz, vagy a stressz által okozott egészségi probléma az oka. Ezek a kiesések éves szinten az Európai Unió tagállamainak munkáltatóit több tízmilliárd (!) euróval terhelik meg.

A stressz következményei
Amikor a munka során valaki stresszben van, nagy mennyiségű stresszhormon kerül a vérbe, gyorsul a szívritmus, megnő a vérnyomás, megfeszülnek az izmok. Ha ez állandósul, akkor komolyan veszélyezteti az egészséget, gyakorlatilag minden szervünkre hat, közismert, hogy felelős például szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért.
Fejfájás, álmatlanság, depresszió, magas vérnyomás, izomfájdalmak, étvágytalanság vagy éppen kényszeres evés, idegösszeomlás, gyomorfekély, a fogamzóképesség csökkenése – csak néhány a tipikus következmények közül. A túlzott stressz felmorzsolja az alkotó energiát, kiégést okoz, aláássa a karriert.

Mit tehetünk?
Szinte mindenki talál valamilyen módszert, amivel több-kevesebb sikerrel levezetheti a feszültséget. A közvélemény-kutatásra válaszolók 76 százaléka állította, hogy a szórakoztató kikapcsolódást választja: filmet néznek, játszanak valamit, olvasnak, a hobbijukkal foglalkoznak, 28 százalékuk sportolással vezeti le a stresszt.
A munkavállalók 18 százaléka vitaminokat vagy étrend-kiegészítőket szed, hogy jobb legyen a stressztűrő képessége, 12 százalékuk valamilyen gyógyteát fogyaszt, 8 százalékuk pedig gyógyszert is szed.
Persze ezek a módszerek nem a stresszt szüntetik meg, hanem annak elviselését könnyítik. Van azonban módszer arra is, hogy a stresszhelyzetekből legyen kevesebb – hosszútávon ez a módszer hatékonyabb!
Furcsán hangzik, de a stresszt magunknak okozzuk, még akkor is, ha látszólag a világ tehet a bajainkról. Egyeseknek „fát lehet vágni a hátán”, mások egy rossz pillantástól sírva fakadnak – minden a saját hozzáállásunkon múlik. Jó hír, hogy a stressztűrő képesség javítható, személyiségünk ezen része is fejleszthető.
Ha elfogadjuk, hogy bizonyos helyzeteket képtelenek vagyunk (legalábbis most azonnal) megváltoztatni, akkor onnan csak egy lépés, hogy addig is a saját viszonyunkon változtassunk a dolgokkal kapcsolatban. Mindemellett természetesen segíthet, ha kiegyensúlyozottan táplálkozunk, rendszeresen mozgunk (mindegy milyen mozgásforma, csak örömöt okozzon), tudatosan figyelünk az elegendő mennyiségű pihenésre, alvásra, és ha nincs még hobbink, akkor keressünk egyet!
Az is nagyon sokat segíthet a stressz csökkentésében, ha szabunk egy időhatárt, ameddig eltűrjük az adott, stresszt kiváltó szituációt – könnyebb tudni, hogy „csak” pár napot, esetleg fél évet kell kibírni – fontos, hogy lássuk a végét, mikor feloldódik a stressz valamilyen módon.

Nem csupán duma!
Hogy mindez működik, arra álljon itt egy példa. Egy multinál az önkéntes stresszkezelő tréninget követő fél éven belül a foglalkozáson részt vett kollégák fele jelentősen csökkenő stresszről számolt be, másik fele pedig felmondott. Mindannyian a gyakorlatban alkalmazták a tréningen megtanult módszereket, foglalkoztak önfejlesztéssel, változtattak a hozzáállásukon, tudatosabbak lettek, és amikor a társaság fele rájött, hogy a stressz forrása másként nem szüntethető meg, csak a munkahelyről való kilépéssel, akkor vállalták ezt a lépést – felszabadultan, annak a tudatában, hogy mindent megpróbáltak, de végül a távozás volt az, amivel hosszú távon óvni tudták a saját és családjuk egészségét.
A tréning nélkül további hónapokig kínlódtak volna még, egyre romló teljesítménnyel és egészséggel, míg végül talán épp ezért lettek volna létszámleépítés áldozatai.

Kéky Kira

Rovat: