hétfő, 2019. október 21., Orsolya

Gyilkossá váló háziállataink – de nem úgy, ahogy gondolnánk!

Cuki, szőrös, nagy szemei vannak, bújik, dorombol, lelkes, csóválja a farkát, nap mint nap megnevettet – ilyennek látjuk a házikedvenceinket, akikre családtagként tekintünk. Csak ritkán – szerencsére nagyon ritkán – fordul elő, hogy veszélyesek ránk, és akkor sem attól kell tartanunk, hogy „halálba dorombolnak vagy nyalogatnak minket”, hanem arról, hogy mi mindent kaphatunk el a kis kedvencünktől.

Gyilkossá váló háziállataink – de nem úgy, ahogy gondolnánk!

Míg régen a láncon tartott kutya és a kertben, erdőn-mezőn csavargó macska volt az állattartás, addig mára házikedvenceink nagy többsége a lakásban él, fekszik a kanapénkon, akár velünk is alszik, rengeteg simogatást, hovatovább puszit is kap tőlünk. Vajon van ennek veszélye?

Azt nem lehet tudni, mert nem készült róla felmérés, hogy hány gazdi engedi meg, hogy mondjuk a macska felmenjen az asztalra, de azért ilyen helyzetekről néha lehet vicces vagy viccesnek szánt videókkal találkozni a YouTube-on. És abban is biztosak lehetünk, hogy sok, egyébként engedelmesnek tartott kis kedvenc engedély nélkül is megteszi ezt, ha épp nem vagyunk ott. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy nem mindenki mos kezet étkezés előtt – állatsimogatás után. Egyszóval óhatatlanul találkozunk az állataink baktériumflórájával – és ez alapvetően nem is baj, nem élünk steril szobában, mindenhol ki vagyunk téve a kórokozók özönének.

De nézzük, mi lehet az, amitől óvakodnunk kell! Például a férgektől, melyek nemcsak a kutya, macska, vadászgörény szervezetében élnek meg, hanem mi is összeszedhetjük tőlük, és akkor nálunk okoznak hatalmas bajt.

Tehát ha csak a védett, elkerített kertbe jár is ki az állatunk, akkor is kötelező a rendszeres féreghajtás. Ha a kutyánkra jellemző, hogy előszeretettel kutakodik az utcán, esetleg nem finnyás és szívesen fel is fal mindent, amit ott talál, akkor ő is komoly veszélyben van és mi is. Épp ezért a féreghajtó 3 havonkénti adása kötelező – legyen benne a naptárunkban, hogy ne feledkezzünk meg róla!

A kézmosás a másik dolog, amire muszáj odafigyelni, ha kisállattal élünk együtt. Nem kell fertőtlenítőszeresnek lennie a szappannak, csupán mossunk kezet minden olyan tevékenység előtt, ahol a nyálkahártyánkhoz érünk. Ugyanis nem csupán az étkezéskor nyelhetünk be baktériumokat, hanem akkor is, ha a szemünket dörzsöljük, vagy valamiért az orrunkban nyúlunk. És – mivel az előbb szó volt már róla, hogy kiskedvenceink titokban felkerülhetnek a konyhapultra is – főzés, szendvicskészítés előtt törölgessük át a konyhapultot mosogatószeres szivaccsal, illetve használjunk vágódeszkát, tálcát, alátétet az ételkészítéshez.

Az is a mi feladatunk, hogy a háziállatainkkal együtt cseperedő gyermekünknek megtanítsuk, mit és hogyan csinálunk, ha házikedvenc lakik nálunk. Látniuk kell, hogy apa-anya kezet most, ha hazajön valahonnan, kezet mos, ha főzni készül, ha asztalhoz ül, és természetesen akkor is kezet mos, ha almot takarított. Elmondja – ha kell, akkor százszor is – hogy ne nyúlkáljon az állat szájába (és utána pláne ne nyúlkáljon a sajátjába is). Mindez nem azért van, hogy a gyereket „a széltől is óvjuk”, hanem mert így az átlagosnál magasabbra nő annak a kockázata, hogy a gyerek elkap valamit az állattól. Félreértés ne essék: több kutatás is azt bizonyította, hogy az állatok jelenlétében felnőtt gyermek immunrendszere egészségesebb, de azért tartsunk mértéket és tartsuk be az általános higiénés szabályokat!

A férgességen kívül a legtöbben talán a veszettséget említenék meg, mint az állatról emberre terjedő betegséget – ráadásul abból a szempontból is rettegett ez a kór, hogy régen minden esetben, manapság pedig elméletben halálos kimenetű. Azért mondom, hogy ma már csak elméletben, mert gyors beavatkozás esetén oltással, (pontosabban egy ma már egyáltalán nem fájdalmas oltássorozattal) még gyógyítható a harapás után is! Ám ehhez az kell, hogy az, akit ismeretlen, kóbor kutya vagy macska harapott meg, az azonnal keresse fel a háziorvosát, aki intézkedik a védőoltás beadásáról. Ha nincs oltási könyv, melyben igazolva van a veszettség elleni oltás, akkor a megharapott egyén fertőzöttnek tekintendő, és így is kell kezelni őt (tehát szükség van az oltására – inkább feleslegesen, minthogy annak hiányában meghaljon).

Oltás nélkül ugyanis ez a betegség biztos halálhoz vezet, és mivel nem csupán az erdő vadjai lehetnek fertőzöttek, hanem egy általuk megharapott házikedvenc (tehát a saját kutyánk vagy macskánk) is, ezért a kutyák veszettség elleni oltása kötelező, a kijáró macskáké pedig nagyon-nagyon ajánlott. Főleg a kirándulók között gyakori, hogy az út szélén kuksoló, fekvő/napozó bájos őzikét, rókakölyköt látnak, aki esetleg hagyja is magát megfogni. Sajnos, ha egy vadon élő állat nem szalad el az emberi közeledést tapasztalva (és nem arról van szó, hogy megsérült, tehát menne, csak nem tud), akkor veszett is lehet. Ennek ugyanis épp az az egyik jele, hogy megváltozik az állat személyisége – jelen esetben nem szalad el az ember elől, hanem hagyja magát megfogni, simogatni. Semmiképp ne tegyük ezt, mert nagyon megjárhatjuk.

Ha megharapott minket egy állat és veszett volt, akkor a vírus bejut a központi idegrendszerbe, és az idegeken elindul felfelé, az agyba. Emberekben a lappangási idő leggyakrabban 2-8 hét, de volt már olyan eset is, amelyben több hónapig is tartott, mire az attól legtávolabb lévő testrészből (ebben az esetben a lábfejből) eljutott az agyig. A vírus terjedési sebessége óránként 3 milliméter – de mindez függ attól is, hogy közben okoz-e gyulladást.

Jó hír, hogy Magyarországon nagyon hatékonyan működik a vadállatok vakcinázása, a kutyák kötelező oltása és a veszettséggyanús esetekben a védőoltási sor beadása is, ezért emberi megbetegedésre már 1994 óta nem került sor! Állatok esetében legutóbb 2017 márciusában mutatták ki a vírust Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, egy rókában és két kecskében. Hazánkban vadállatokban a vörös rókák populációjában fordul elő veszettség, ám minden évben vakcina tartalmú csalétek segítségével zajlik az immunizálásuk.

Ám veszettségen kívül is van még olyan betegség, melyet a házikedvencünktől kaphatunk el. A bájos, doromboló, hízelgő cicáinktól kaphatjuk el az úgynevezett macskakarmolás-betegséget. Vigyázat – ez nem tévesztendő össze azzal, ha valakit megkarmolt a macska és vérzik, fáj, majd végül begyógyul a seb!

A macskakarmolás-betegséget ugyanis egy konkrét baktérium, a Bartonella henselae okozza, mely főleg a kijáró macskák egy részében van jelen tünetmentesen. Ha valakit a baktériumot hordozó macska karmolt vagy harapott meg (és ezt ránézésre senki nem mondja el a macskáról), akkor a harapás/karmolás helyén pár nap múlva dudor vagy fekély jelenik meg, a legközelebb lévő nyirokcsomó megduzzad, a beteg pedig lázas lehet.

Ez a betegség általában magától gyógyul, nagyon ritkán igényel antibiotikumos segítséget – de jobban járunk, ha orvoshoz fordulunk vele. Mivel a kórokozókat bolhák adják át a cicánknak, ezért a védekezés egyik módja, ha ezt nem engedjük, a másik pedig az, ha a cicánkat kiskorától arra tanítjuk, hogy durván ne játszadozzon velünk, ne karmoljon és ne harapjon meg minket.

Kéky Kira

Rovat: