szerda, 2019. augusztus 21., Sámuel, Hajna

Gyermekre várva

A gyermekek általában csak úgy megfogannak és megszületnek – vágyottan, tervezetten, vagy épp véletlenül, becsúszva. A természet rendje szerint két ivarsejt találkozásából válnak új életté, mindenféle segítség nélkül. Általában. Ám mi van akkor, ha a vágyott, a tervezett gyermek nem tud megfoganni? Magyarországon nagyjából 300 ezer pár vár babára úgy, hogy nem tudhatják, vajon sikerül-e a család bővítése vérszerinti gyermekkel.

Gyermekre várva

Bár a meddőséget viszonylag hamar kimondják a szakemberek, elég hozzá az, ha egy pár rendszeres próbálkozások ellenére egy éven át nem esik teherbe, mégis ezernyiféleképpen folytatódhat a pár története. Általában a nők keresik fel a meddőségi rendelést vagy a saját nőgyógyászukat azzal, hogy „valami baj van”, mert nem jön a baba. Viszont fontos tudni, hogy ugyanakkora eséllyel, 40 százalékban van a probléma a női oldalon, mint a férfi oldalon, a maradék 20 százalékban pedig mindkét félnek vannak olyan egészségügyi problémái, melyek nehezítik, vagy épp megakadályozzák a várandósságot.

A lombikbébi már nem új fogalom a világon.

Már 41 éves az a nő, aki a világon elsőként fogant orvosi segítséggel: Louise Joy 1978. július 25-én született meg az angliai Oldhamben.

Magyarországon az első sikeres orvosi eljárás 1988-ban volt, Pécsett, de ez még nem a klasszikus lombikmódszerrel. Ahogyan a korabeli sajtó fogalmazott: „Tíz évi meddőség és többszöri orvosi kezelés után került a pécsi klinikára, ahol a múlt év december 11-én hajtották végre a sorsdöntő, országos szenzációt eredményező beavatkozást. Ekkor ültették vissza a méhkürtbe az előzőleg leszívott, különböző módon kezelt petesejtet, az ugyancsak speciális módon előkészített spermiummal együtt. Ezzel az úgynevezett Gift-módszerrel a megtermékenyülés, az előzetes mesterséges beavatkozást követően, végül is természetes módon, a méhkürtben történt. A Gift-módszer további lényege, hogy a megfelelő érési stádiumban leveszik a tüszőből a petesejtet és a spermiummal együtt tápoldaton előkészítik. Ezt azután visszafecskendezik a méhkürtbe, ahol végül létrejön a megtermékenyülés.”

Az első magyar, „igazán” lombikbébi 1989. május 24-én született meg és Bálintnak nevezték el. 3690 gramm súllyal és 52 centiméteresen látta meg a napvilágot. Az eljárások azóta elképesztő mértékben fejlődtek, nők, vagyis inkább párok millióinak adtak reményt, illetve gyermeket.

A meddőség sajnos ma már népbetegségnek számít – szerte a világon. Becslések szerint a gyermekre vágyakozó nők legalább 10 százalékának 5 év alatt sem sikerül teherbe esnie. Ha egy szűkebb, 2 éves időintervallumot számolunk, akkor ugyanennek a csoportnak 25 százaléka küzd sikertelenül a gyermekért. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a helyzet súlyosbodott az elmúlt két évtizedben, furcsa módon Közép-Kelet-Európát nevezték meg, mint a problémával leginkább küzdő térséget.

Ami mindenképp aggodalomra ad okot, az az, hogy egyre gyakoribb a „szerzett” meddőség, tehát például petevezeték elzáródás, endometriózis; de ide tartozik a peteérés, illetve a méhüreg rendellenessége, vagy egyes hormonális problémák, a policisztás petefészek szindróma, a pajzsmirigy alulműködés illetve ennek autoimmun megjelenése.

Sajnos eléggé feloldhatatlan az a helyzet, hogy míg a nőknél a 22-26 között életévek tekinthetők a gyermekvállalás legideálisabb időszakának, addig a mai világban a nők inkább 30 után szeretnének gyermeket vállalni, tanulás és munkába állás után, ha már a párjukkal együtt valamelyest megteremtették a feltételeket a családalapításra. Ám ha 30 felett derül ki, hogy magától nem jön a baba, akkor a saját petesejttel történő megtermékenyítés már csak az esetek felében jár sikerrel, és a várt eredményhez átlagosan 2-3 lombikkezelés szükséges. A 40 éveseknél még kisebb az esély, ezt követően pedig már meredeken zuhan az eredményesség aránya.

Ki is tudhatná jobban, hogy miként érint bennünket, amikor nem érkezik a vágyott baba, mint az a mentálhigiénés szakember, aki maga is lombikos édesanya?

- Úgy érzem, hogy életem legnagyobb váltását-változását az anyává válás hozta. 2008-ban, 41 évesen anyuka lettem. Lombikos szülők lettünk – mondja Varga Katalin, meddőségi mentálhigiénés szakember. - Az elhatározástól a szülésig négy év telt el, amiben sok minden történt velünk. Két év természetes próbálkozás után jöttek a meddőségi centrumok. Az elsőtől anyagi okok miatt búcsúztunk el, a másodikat emberi okok miatt hagytuk ott, amikor az orvos ezt válaszolta egy kérdésemre: „Igen, maga selejt és csak rontaná a statisztikámat”. A harmadikban végre minden stimmelt, itt fogant meg kislányunk, akinek így élete első és egyetlen bébiszittere egy embriológus volt. Furcsa volt őt rögtön ott hagyni. Valójában őket, mert ketten voltak. Alig vártam, hogy mehessünk értük. Három nap örökkévalóság és reggelente az izgalom, az aggódó telefonok a laborba, hogy mi van velük. Aztán 2008. március 21-én, megtörtént kettőjük beültetése. Hamar kiderült, hogy egy babánk lesz – sikerült!

Kata kislánya már iskolás, édesanyja pedig úgy döntött, hogy segít azoknak a pároknak, akik gyermekáldásra várnak, ám ezen az úton nehézségekbe ütköznek. Ő ugyanis nagyon jól tudja, mi zajlik bennünk, a lelkünkben, amikor hónapról hónapra csak várják a csodát - akár évekig is…

Mit érez a férfi, amikor megtermékenyítési-, és a nő, amikor megtermékenyülési és/vagy várandósság kihordási képessége megkérdőjeleztetett? Amikor a férfi és a nő alapvető biológiai képességén és emberi vágyán esik csorba? Ezeket a kérdéseket is feszegetik a hozzá járók, merthogy a lombikos eljárás nem csupán a pénztárcát és a szervezetet veszi igénybe, hanem a lelket is.

- Egyre inkább látszik, hogy ebben a nehéz élethelyzetben nemcsak fizikai-orvosi, de mentális és lelki segítségre is szükség van. És szerencsére egyre többen felismerik ezt, így egyre többen mernek is segítőhöz fordulni. Ilyen segítség lehet a mentálhigiénés konzultáció. A segítő beszélgetés során a mentálhigiénés szakember olyan bizalmi légkört teremt és olyan empátiával van jelen, hogy ezzel segíteni tudjon a párnak rátalálni a saját erőforrásaikra és megoldásaikra. Ilyen légkörben, az igaz érdeklődéssel, odafordulással és titoktartási kötelezettséggel, a vendég „megnyílásával”, bizalmával, kettejük őszinte beszélgetésével beindulhatnak az öngyógyító folyamatok testben és lélekben egyaránt. Fontos ez a családtervezés minden lépésénél, bárhol tart a pár a babavárásban: akár természetes úton kívánnak családot alapítani, akár már a sokadik orvosi, mesterséges beavatkozásnál tartanak – teszi hozzá Varga Katalin.

- A közös munkában a vendég olyan soha ki nem mondott dolgoktól szabadulhat meg, amik tudattalan gátakat is feloldhatnak benne. Ezek nem feltétlenül csak a babavárással kapcsolatos történések, hanem bármi más emlék, érzelem, behatás a múltból vagy a jelenből. Sőt sok esetben a visszatartó erő épp a félelem, szorongás a jövőtől. Nem fontos, és nem is lehet mindig tudni, pontosan mik a gátak, mik oldódnak fel - egyszerűen csak látjuk, tapasztaljuk, érezzük az elmozdulást, a „vendég” formálódását és a vágyott célhoz való egyre közelebb jutását.

Fontos tudni, hogy a mentálhigiénés szakember nem terapeuta, de a közös munkának sokszor terápiás hatása van. Így a lélek gyógyulásával gyógyul a test is, az orvosi folyamatok, beavatkozások is könnyebben viselhetők és a vágyott gyermekáldás is hamarabb beköszönthet – mondta el tapasztalatait Varga Katalin, aki 2008-ban, 41 évesen lett lombikos anyuka. A kimerülőben lévő petefészkek mellett számára két elzáródott petevezeték, magas prolaktinszint és relatív magas életkor is nehezítette a teherbeesést – mégis sikerrel járt.

A probléma egyébként egyre nagyobb: az elmúlt 10 évben Magyarországon háromszorosára nőtt a meddőségi problémák miatt orvoshoz forduló 40 év feletti nők aránya. Ugyanakkor a fejlődő technikák miatt és a párok kitartó próbálkozásai miatt is a meddőségi beavatkozás segítségével évente 4 ezer gyermek jön a világra. Ez a szám pedig már kézzelfogható része a magyar születési aránynak: az egy év alatt született gyermekek 4-5 százaléka meddőségi kezelés segítségével fogan.

Kéky Kira

Rovat: