vasárnap, 2018. december 9., Natália

Farkastörvények: első a család!

A BBC egyik fotója, amelyet nemrégiben láttam meg a Facebookon, sok más lájkolóhoz és kommentelőhöz hasonlóan engem is rögtön lenyűgözött. A képen egy farkascsorda vonulása látható, a hozzáfűzött kommentárból pedig kiderül, hogy a falka felépítése szigorú, de a csorda, vagyis a család védelmét szolgáló szabályokat követ:

"Az első három a leggyengébb és a legbetegebb farkas. Ők adják a falka ritmusát. Ha fordítva lenne,  elvesznének egy esetleges támadás esetén. Ők elől mennek, létrehozzák az ösvényt, így a hátsók energiát spórolnak. Őket követi 5 erős farkas, az élcsapat, középen a falka vagyona, 11 nőstény, aztán még 5 farkas, a végén. Az utolsó - szinte elszigetelve - a falka vezér, aki az egész falkát láthatja, hogy vezesse, szervezze azt, és a szükséges parancsokat kiadja."

Farkastörvények: első a család!

Ha farkastörvényekről beszélünk, lelki szemeink előtt szigorú, kegyetlen világ rajzolódik ki, ahol az erősebb az úr, s a gyengének pusztulnia kell. Hogy éppen a farkasok váltak az ember szemében a kegyetlenség jelképévé, az állítólag sokkal inkább az európai pásztornépek és az ordasok évezredes szembenállásának tudható be, mint valódi természettudományos megfigyeléseknek. A kép láttán felbuzdulva kíváncsi lettem, vajon valójában hogyan is élnek ezek az állatok. Lássuk tehát, milyenek is a „farkastörvények" a valóságban!

A farkasfalkát az ember hajlamos úgy elképzelni, mint csattogó fogú ordasok gyülekezetét, ám erről szó sincs. Egy tipikus család általában 6-8 állatból áll, beleértve az éppen felcseperedőben levő kölyköket is. A farkasfalka vezérének az alfa-hímet tartják, hatalma azonban csak a rangban alatta álló hímek felett van: ha az „asszony" megcsattogtatja a fogát, még a vezérhím is udvariasan elfordítja a fejét!

A kölykök egytől egyig a falka élén álló pár utódai, a farkastörvények értelmében ugyanis általában csak ők szaporodhatnak. A kicsinyek gondozásában azonban részt vesz a többi falkatag is, akiket egyébként általában rokoni szálak fűznek a szülőkhöz. Gyakori ugyanis, hogy a kicsi korban félősnek, kevésbé magabiztosnak mutatkozó kölyök a családtól való elszakadás után is együtt marad erősebb, domináns testvérével. Ezzel saját életkilátásai is javulnak, cserébe pedig hozzájárul a vezér utódainak sikeresebb felneveléséhez.

A kölykök egymással birkózva, hancúrozva sajátítják el a „farkastörvényeket": megtanulják, hogy a gyengébb miként jelezze megadását, ha alulmarad, s hogy az erősebbnek ezzel nem szabad visszaélnie. A dominanciaviszonyok már ebben a korban kezdenek kialakulni, s mire egyéves koruk körül elkezdenek maguk vadászni, már kirajzolódik, hogy ki lesz az, aki majdan önálló falkát alapít.

A falka a vadászat során tiszteletre méltó együttműködő-képességről tesz tanúbizonyságot. Nem egymással versengve igyekeznek a zsákmányt torkon ragadni, hanem társaik „kezére dolgoznak": az üldözés során mindig a kipihentebbet engedik előre, a menekülő vadat bekerítve igyekeznek társaik felé hajszolni, a zsákmányt pedig megosztják – a vezéré az elsőbbség, de éhen nem marad senki sem. Éppen ezért még a rangsor legalján álló farkasnak is jobb falkában élni, mint magányosan. Hát, így festenek a valóságban azok a híres-hírhedt „farkastörvények".

PM

Rovat: