kedd, 2018. október 23., Gyöngyi

Enyhíthető a téli ború

Érkezik ugyan a sokak által várt síszezon, de mások meg a tél minden percét elátkozzák, cseppet sem szeretik. Mert a hosszú hónapokon át tartó sötétséget nehéz elviselni. Az átkozott szürkeség lehangoló, nyomasztó, kedvet szegő, olyan „öngyilkosoknak való”, deprimáló hónapok között élünk. 

Enyhíthető a téli ború

Csökken az energiaszintünk, kedvetlenek vagyunk, túlzott aluszékonyság, fáradtság kínoz, nő az étvágyunk, vagy éppen ellenkezőleg, alig eszünk valamit, egy-egy dologra nehezebben koncentrálunk. A munkánkban gyakrabban hibázunk, ingerlékenyebbek vagyunk, befelé fordulunk. A ködben, nyirkos időben rengeteg a karamból, sokan meghalnak, a párás, ónos út a gyalogos és az autós réme, a biciklistákról már nem is szólva…

Amit fentebb írtam egy, a téli depresszióban szenvedő panaszkodása volt-e? Lehet, noha egyesek ab ovo tagadják, hogy egyáltalán létezik ilyen. Az amúgy teljesen normális északi népek gyakorta áldozatául esnek a hosszú télnek.  Alkoholizálnak, isznak, mint a gödény. És még nem is említettem a szokásos influenzajárványt, ami ez időtájt százezreket dönt le a lábáról. Többek belehalnak, vagy súlyos szövődményekkel kerülnek kórházba. Ami biztos, egymásnak adjuk át a fertőzést, ki könnyebben megússza, más maradandó károsodást szenved a nyirkos téli járványokban.

De csak térjünk vissza a téli depresszióra, amit még enyhít a karácsonyra való készülés izgalma, a szilveszteri buli. Ám jön a kijózanodás, az unalmas, szürke, hideg január, a talán hóval tarkított február, s már csak egy világos remény él a lelkekben. Talán a medve kijön, vagy marad a barlangjában, fittyet hány a saját árnyékára. Kimerül a szervezetünk. Kinek hamarabb, kinek később, de a téli depresszió enyhébb, súlyosabb formája úgy tűnik a mi égövünkön nem megúszható. A téli depresszió, a SAD – Seasonal Affective Disorder – orvosilag ismert fogalom, a szezonálisan előforduló depressziót jelenti.  És ki hinné? Van, akinél meg nyáron jelentkezik…

Szorongás, kilátástalanság érzet, fejfájás jellemző. Aki a téli depresszióra hajlamos, annál a tünet csaknem azonos időben jelentkezik. Nem árt tudni, hogy enyhébb formája a 20 évesnél idősebbek 20 százalékát érinti…

Mi a kínzó téli depresszió legfontosabb oka? A fény, a napsütés hiánya, ami szerencsére fényterápiával viszonylag jól javítható. (Természetesen nem a szoláriumot üzemeltetőknek akarok reklámot csinálni, magam ellenzem az efféle szolgáltatást. Egy speciálisan erre a célra kifejlesztett orvosi készülék mindennapi használata enyhíti a tüneteket.) Ha kevésnek bizonyul, akkor nem kerülhető el a gyógyszeres kezelés. Magam például végig kínlódom a tél negatív hatásait, igyekszem februárban napfényes helyre utazni. Addig gondolatban ezerszer becsomagolok, látom magam előtt a napfényes tenger nyújtotta örömöket. Ha tehetem, a szokásosnál több időt vagyok a szabadban, ha meg nem lehet, a számítógép mellett a napsugárzáshoz hasonló fénnyel világítom meg a dolgozószobámat. Több helyütt írják, a hetente legalább hatszor minimum félórányi mozgás mennyire fontos. Én az úszásra és az azt követő vízitornára esküszöm. Hullafáradt vagyok ugyan, de legalább nem sajnálom magam annyira, mint a hét „tétlenül” töltött napjain. A közérzetjavításhoz ajánlott az Omega 3 zsírsavakban gazdag étel, a C és B vitamin meg persze a sok-sok folyadék fogyasztása.

Végül, amennyi fényt csak lehet, engedjünk be otthonunkba. Ne függönyözzük el az ablakot. Svédországban láttam, hiányzik az ablaktakaró, mintha nem ismernék a függönyt. Beeresztik a legkisebb fénycsíkot is az otthonukba….A téli lehangoltság gyötrő kimerültséggel végződhet, márpedig ez gyengíti az immunrendszert, visszaveti a munkakedvet, konfliktusokat okozhat a családban, a közösségben.

Krasznai Éva

Rovat: