péntek, 2018. június 22., Paulina

Csak visszajönni ne kellene! Utazás télből a nyárba

Valahogy a hőmérsékletváltozás odafelé sokkal kellemesebb – még senkit nem hallottam panaszkodni arról, aki az itthoni télből valami melegebb országba utazott, hogy „hű de megviselt az átállás!”. Ám az utazásnak lehetnek árnyoldalai is – lássuk, mire kell vigyáznunk!

Csak visszajönni ne kellene! Utazás télből a nyárba.

Miért jó?

Ez nem kérdés! Ha tehetjük, mert mondjuk az éves vakációt nem nyárra, hanem télre időzítjük (mi ezt tesszük sok éve), akkor a télből nyárba utazásnak számos egészségügyi előnye van!

A téli szünet is elég hosszú, ha iskoláskorú gyerekhez kell alkalmazkodni, de ha ilyen megkötés nincs, akkor a munkaadók számára is előnyösebb, ha nem mindenki nyáron megy el 1-2 hétre, hanem télen is veszik ki a szabadságukat néhányan.

Télből nyárba menni több okból hasznos. A napsütés hiánya megviseli az embert, sokan (én is így vagyok vele) lehangoltabbak lesznek, az immunrendszernek is hiányzik a napsütés (bár ezt halfogyasztással és/vagy D-vitamin szedésével pótolni lehet), emiatt is főleg a tél végére jellemző, hogy egyik vírusfertőzésből/megfázásból a másikba esünk…

Ha ilyenkor el tudunk utazni valahova, ahol süt a nap, meleg van, teljesen kisimultan jövünk haza. Én személy szerint már évek óta úgy vagyok vele, hogy nekem nem igazán felüdülés, hogy a nyári kánikulában azért utazzak, hogy egy még melegebb országba érkezzek. A téli kikapcsolódás viszont nagyon jólesik!

Persze a sporttal töltött, síelős egy hét is hasonló hatással járna, de én most az egzotikus utazásról szeretnék írni néhány megfontolandó dolgot.

Előkészületek

Először is: bár vélhetőleg mindenki nagy izgalommal készül a vágyott kikapcsolódásra, nem mindenki ugyanúgy. Van, aki csupán a programok tervezésével foglalkozik, pedig jól tenné, ha átgondolná azt is, mi várhatja kinn, milyen egészségügyi helyzetek adódhatnak, és mit érdemes az úti patikába tenni még akkor is, ha biztosítást kötöttünk. (Mert azt muszáj, ha nem akarunk váratlan, soktízezres, százezres, akár milliós kiadást magunknak baleset, betegség esetén!)

Aztán gondoljuk végig – és írjunk listát róla – hogy az utazók milyen állandó gyógyszereket szednek, abból mennyire lesz szükség. Időben gondoskodjunk a beszerzésükről, ha nincs belőlük elég.

Ha gyerekkel megyünk, akkor bizony nem ússzuk meg, hogy neki külön összeállítsunk egy mini patikát: lázmérő, neki való lázcsillapító, sebtapasz. Kézfertőtlenítő kendőcskék vagy gél – mert pl. tutira kutyasimogatás után akar majd fagyizni az utcán, vagy a földön négykézlábazás után enné a szendvicset.

Magunknak pedig – pláne ha tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk ilyesmire – fájdalom- és lázcsillapítók (legalább kétféle), görcsoldó, hasfogó (akinek kell hashajtó), hányingercsillapító. Ez a minimum csomag – és ebből egy-két szem a kézi poggyászban legyen mindig, mert út közben nem jutunk hozzá a bőrönd tartalmához!

Ne hagyjuk itthon az elég erős naptejet és napszemüveget sem, valamint - ha olyan helyre utazunk - a szúnyogriasztót.

A biztosítással kapcsolatos információk (baj esetén kötelezően hívandó telefonszám, kötvény) legyen a kézitáskában.

Úton a nyárba

Az utazás fárasztó. Mindegy, hogy mivel utazunk, és hogy mennyire kényelmes helyet kaptunk, a nagy távolság miatt a 3.-4. óra után már sehogy sem kényelmes. Ne tetézzük ezt azzal, hogy fáj a fejünk és nincs kéznél fájdalomcsillapító, hogy fázunk, de nincs egy kendőnk, hogy aludnánk, de a zajtól és fénytől nem tudunk (nem tettünk el füldugót, nincs mit a szemünk elé tenni), kényelmetlen az ülés a derekunknak és nincs semmi, amit mögé gyömöszölhetnénk, nem ízlik a felszolgált étel, de nincs nálunk még egy müzli szelet sem.

Tudom, hogy nem lehet mindenre gondolni, tudom, hogy nem vihetjük magunkkal a házat, de ha hajlamosak vagyunk az ilyen zavaró, órákig tartó helyzetektől a falra mászni, akkor bizony nincs más megoldás: csomagoljunk ennek tudatában. Ha takarékoskodni kell a hellyel, súllyal, inkább plusz 1 kendő, mint plusz 1 póló.

Higiénés viszonyok, víz, balesetek

Attól függően, hogy mennyire jó higiénés helyzetben lévő országba megyünk, készüljünk fel és beszéljük meg a gyerekkel is, hogy mit lehet tenni és mit nem. Vannak országok, ahol nem iható a csapvíz, ott még a fogmosáshoz is palackozott vizet kell használni, máshol ilyen probléma nincs, mégis érzékeny lehet az emésztésünk, ugyanis az itthonitól rendkívül eltérő baktériumflóra van az idegen országban.

Ha tehát valaki tudja, tapasztalta már régebben, hogy hasmenéses lesz külföldön (főleg egzotikus országban), akkor fokozottan figyeljen arra, hogy ne egyen összevissza mindent, és vigyen magával probiotikumot, szükség esetén hasfogó szert is.

Ettől függetlenül minden országra igaz: mosatlan gyümölcsöt ne együnk, az a legjobb, ha olyat választunk, ami a héjából kibontható. Egyébként is kerüljük a nagy zabálásokat, és mértékkel kóstoljuk (de azért persze kóstoljuk!) a szokatlan ételeket, élelmiszer-párosításokat.

Mivel a nyaralás alatt számos olyan programon veszünk részt, ami kisebb-nagyobb balesetekkel is járhat (túrák, hajózás, helyi sportok, úszás) legyünk elővigyázatosak, ne vállaljunk túlzott veszélyeket, ne űzzük ezeket ittasan, ne a kórházban akarjunk „nyaralni”. Ne ezért legyen életre szóló emlék a vakáció!

Újra itthon

Már induláskor vacakul érezzük magunkat a tudattól, hogy a plusz 20-30 fok helyett fagypont körüli vagy az alatti időbe érkezünk. De nem csupán a hőmérséklet változása okoz rosszkedvet.

Több felmérés is készült már a nyaralás utáni kedélyállapotról, és sokan számolnak be nyugtalanságról, szomorúságról, szorongásról, a motiváció hiányáról, étvágytalanságról vagy épp fokozott étvágyról.

Ha munka vár minket vissza, akkor érdemes legalább 1-2 napot otthon maradni még előtte – ha lehet. Van, akinek az a jó módszer, ha finoman, fokozatosan áll vissza a mókuskerékbe, más annyira kipihent és tettre kész, hogy jólesik neki rögtön valami nagyobb munkába kezdeni. Mi tudjuk, hogyan jó nekünk. Az viszont biztos, hogy érdemes mesélni, rendszerezni a képeket, videókat – picit még nosztalgiázhatunk.

Kínáljuk meg a családtagokat, kollégákat a nekik hozott finomságokkal és legyünk hálásak a sorsnak (illetve ki minek szeretne), hogy ilyen fantasztikus élményben volt részünk.

A hála kifejezése, megélése mindig jót tesz a lelkünknek!

Kéky Kira

 

Rovat: