vasárnap, 2017. december 17., Lázár, Olimpia

Csak higgadtan!

Ahogy közeledik a nyár vége, sokakban nő a feszültség. A munkahelyen visszajönnek a kollégák a szabadságról, beindul a nagyüzem. A gyerekek elkezdik az iskolai évet, amely a szülőknek plusz feladatokat ad a munkájukon kívül. A politikusok üléseznek és a híradásokból sok felháborító dolog kerül napvilágra. Mind-mind hozzájárulnak, hogy felizgassuk magunkat. Mégis higgadtnak kellene maradnunk, hogy a naponta minket érő benyomásoktól ne őrüljünk meg. Vagy ne teljesen.

Csak higgadtan!

A higgadtság nem születik velünk

Aki ezt a cikket és sok más hasonló témában írt értekezést olvas, könnyedén beláthatja, hogy az állítás igaz, a nyugalmat tanulnunk kell! Aki változtatni szeretne, annak meg kell hoznia a döntést, nem akar tovább idegeskedni! Kezdjük kisebb jelentőségű szituációkkal, amelyekben korábban bizony felhergeltük magunkat. Lehet ez például a sorban tolakodás. Nem magyar sajátosság, mielőtt valaki ezen is „felkapná a vizet”. Bizony, tőlünk nyugatra sokszor tapasztaltam ezt a helyzetet. Irritáló azon emberek közelsége, akik nem tartják be az írt vagy íratlan szabályokat, mint akár a sorbaállás etikettje. Ezen azonban mi nem fogunk tudni segíteni, csak a vérnyomásunk szökik az egekbe kávé nélkül is. Ha egyet hátrébb lépünk gondolatban és kívülről szemléljük az eseményt, közelebb kerülünk az áhított nyugalomhoz. Ugyan 1-2 perccel többet töltünk el a boltban, mert ennyivel később kerülünk a pénztárhoz, azonban az életünket nem befolyásolja túlzottan ez a tényező. Kivétel persze, ha emiatt lekésnénk a vonatot, de okkal mindenképp álljunk ki a magunk igazáért! Segíti a konfliktushelyzetek kezelését, kommunikációját.

Másik gyakori helyzet, amikor a dugóban ülünk. (Környezettudatosságom mellett részben ezek elkerüléséért utazom tömegközlekedéssel.) Idegesítő, azonban tenni nem tudunk ellene. Innentől tehát a mi feladatunk megnyugodni és szemlélődni. Ha a kedvenc rádióműsorunk szól, vagy az autóban tartunk hangos könyvet, azt tovább tudjuk hallgatni. Ha van nálunk nyelvtanuló cd, még okosodhatunk is. A nagy rohanásban ilyenkor alkalmunk van arra is, hogy gondolkodjunk. Aznap milyen jó dolgok történtek velünk? Mit tanulhatunk ebből a szituációból, amely a következő alkalommal már segít minket, hogy elkerüljük?

Elfogadni

A környezetünkben lévőkkel, a velünk együtt élőkkel gyakran előfordulnak konfliktusok. Ugyanakkor a higgadtságunk tekintetében elengedhetetlen, hogy elfogadjunk másokat, mint önálló „teremtményeket”. Mindenkinek megvan a joga, hogy úgy érezzen, gondolkodjon és reagáljon, ahogyan az neki jól esik. Ne akarjuk őket megváltoztatni. Gyakorlat: „Megbocsátok neki, ha ő előbb…” ezt a mondatot és gondolatot cseréljük ki egy előremutatóbbal, amellyel elnyerhetjük békénket: „Megbocsátok neki”.

Meg kell találnunk a határt aközött, hogy hagyjuk-e magunkat átverni és engedünk az általunk erősebbnek vélt félnek, vagy a saját utunkat járva állítunk szabályokat a környezetünk felé is. Ne rendeljük magunkat alá másoknak! Vegyük kezünkbe a felelősséget, hogy jól érezzük magunkat!

Lépjünk egyet hátra, hogy nekifutva nagyobbat ugorhassunk!

Az akadályok legyőzéséhez mindenképpen nyugodtnak kell lennünk. Ha nem nézzük a dolgokat kicsit távolabbról, akkor ugyanabban a  mókuskerékben futunk és nem látjuk másik szemszögből a problémákat. Tegyünk fel magunknak olyan kérdéseket, amelyeket addig nem. Szimpatikus nekünk valaki, aki könnyen kezeli a helyzeteket, amelyekben mi a „plafonon” lennénk? Legyen ő a példaképünk! Gondolkodjunk, hogyan sikerül neki így átlibbenni azokon a szituációkon? A humor és az empátia egyikei azon eszközöknek, amelyekkel megfontoltabban cselekedhetünk. Lépjünk hátra egyet, számoljunk 20-ig, lélegezzünk mélyen! Előfordulhat, hogy ezek a lépések egyelőre kevésnek bizonyulnak, mert az elmúlt időben könnyebben ideges lesz? Lehet, hogy a belső elégedetlenség, nyugtalanság jele. Keressünk magunknak egy kedvenc helyet a lakásban vagy sétáljunk a természetben, ahol egyedül maradhatunk a gondolatainkkal. Csatlakozhat hozzánk egy-egy barát is, akivel megvitathatjuk a kérdéseinket. Segít, ha velük beszélgetünk, mert mindenki máshonnan közelít a megoldáshoz. Különböző élethelyzetekben lévő, más családi mintákkal rendelkező emberek ellentétes irányból keresik az utat, noha a probléma ugyanaz. Úgyhogy figyeljünk a környezetünkre, tanulhatunk! Idézzük fel magunkban, hogy a barátaink, családtagjaink, ismerőseink bizonyos helyzetekben hogyan reagáltak, nyugodtak maradtak-e. Jusson eszünkbe azonban olyan helyzet is, amikor másokkal ellentétben mi maradtunk higgadtak. Ebből erőt meríthetünk! Ha ezen túlmutat a problémánk, érdemes egy életvezetési tanácsadót felkeresni, akivel elindulhatunk az új úton.

Az egyik leghasznosabb kérdés, amelyet magunknak feltehetünk egy szituációban: „milyen hatása lesz ránk ennek egy év múlva?” Ha ezt átgondoljuk, bizony sokkal gyorsabban elérjük a kívánt lelkiállapotot.

WR

Rovat: