hétfő, 2019. október 21., Orsolya

Amikor az evés zavar

Őrült fogyókúrázás, aztán este falásrohamok, elalvás előtt dühös sírás vagy dühös szobabiciklizés – több nőt érintenek az evéssel kapcsolatos problémák, mint azt gondolni merjük. Szerencsés esetben csak fellángolás szintjén, rosszabb esetben életre szóló lelki betegségként küzdenek azzal, hogy kontroll alatt szeretnék tartani a táplálkozásukat és testsúlyukat. Érdekes, hogy már a 12. században is találtak esetleírásokat evészavarral kapcsolatban, a 17. századtól pedig már orvosi esetleírások is vannak! Nem mai tehát a jelenség, ám az érintettek száma most sajnos növekszik. Egy anorexiából gyógyult fiatal nő mesélt nekem a küzdelmeiről.

Amikor az evés zavar

Galló Lídia ma már háromgyermekes édesanya, aki vékony, de ma már a csinos, nem pedig a csontsovány jelző illik rá. Pedig sokáig anorexiás volt, és bizony nehéz volt a kikapaszkodás a gödörből.

„Én a terhességeimnek köszönhetem, hogy nem tudtam visszaesni. Ez egy lelki betegség, aminek több oka van. Szerintem evészavarral szinte minden ember küzd vagy küzdött életében! Evészavaros lehet, aki koplal, aki zabál, aki össze-vissza eszik mindent, még az is, aki divatból kipróbál mindenféle fogyókúrát…

Úgy vélem egyébként, hogy a közösségi média nagyon negatív hatással tud lenni a fiatalokra. Mindenki hasonlítani akar valakire, vagy olyan vékony szeretne lenni, vagy olyan izmos szeretne lenni, mint a celebek. A közszereplőknek folyton felteszik a kérdést, hogy hány kilósak, mit esznek, hogyan fogynak… És sajnos a kérdésre adott válaszaikkal nagyon rossz képet sugallnak, mert ha azt mondják, hogy pl. 65 kilósan, hogy úgy néznek, néztek ki, mint egy disznó, akkor azzal a rossz értékrendet közvetítik.”

Lídiánál 12 éves korában kezdődött a testalkatával kapcsolatos aggódás, amikor a mandulaműtétje miatt megmérték a kórházban a súlyát és a szobatársa, aki idősebb volt nála, kevesebb kilósnak bizonyult a mérlegen. Aztán az iskolai orvosi vizsgálaton is előjött a szituáció: 13 évesen 66 kiló volt és 168 centi magas – de az osztálytársa megjegyezte: „nehezebb vagy az anyukámnál!”.

A szüleinek nem mesélte el ezt az élményt, hanem úgy gondolta, majd megoldja ő. Eszeveszett sportolásba kezdett. Amikor középsulis lett és az osztálytársai között rengeteg vékony lány lett, akkor megpróbált hozzájuk hasonlítani – nem kilóra, hanem vékonyságra. 42-es ruhaméretről 36-osra is fogyott, de ez nem volt elég: 32-es szeretett volna lenni. Először csak az édességről szokott le, aztán a lisztből készült dolgokat hagyta el, majd a húst is, aztán már csak bébiételt evett és folyékony dolgokat… Teljesen elveszítette a kontrollt. Nem is vette észre, hogy anorexiás.

20 évesen a vőlegénye kezdte mondogatni, hogy baj van, túl vékony lett. 21 évesen odáig jutott, hogy egy almát is alig bírt megenni, szinte semmit nem bírt lenyelni, fizikai gátat érzett a torkában. Ha szóba került, mit evett, akkor hárított, ideges lett, zavarta a téma, egyre jobban elzárkózott mindentől és mindenkitől, sokszor vált szomorúvá. Abbamarad a menstruációja, hullani kezdett a haja, folyton nagyon fázott, a kezén piheszőrök nőttek – magyarán szólva éhezett. Ülni és feküdni is nehezen tudott, szúrták a saját csontjai. Rémálmai voltak, hogy meg fog halni.

Viszont nagyon örült, hogy végre nem szólogatnak be az utcán neki a férfiak alpári stílusban, hogy milyen csinos – ez ugyanis nagyon zavarta őt. Így végre nem tűnt a férfiak szemében kihívónak, végre békén hagyták. Viszont olyan szinten legyengült, hogy összeesett munka közben, még vitamint sem mert enni, fél annak kalóriatartalmától, és már éhes sem volt soha. Végül 46 kiló lett az addigra elért 170 centijéhez – és akkor büszke volt, hogy ezt a fantasztikus célt elérte – bár bő ruhákkal leplezte a testalkatát. Édesanyja egyszer rányitott öltözködés közben, és ekkor szembesült mindenki azzal, hogy nagy a baj. Az édesanyja segített neki, hogy egy szakemberhez eljusson.

„Ezekre az időszakokra az életemből egyáltalán nem vagyok büszke! Csak arra, hogy sikerül kijönni belőle, és ha már átmenten rajta, akkor remélem, hogy a saját történetemmel, tapasztalatommal tudok hatni valakikre. Ma már három gyerek után egyáltalán nem akarok soha többet anorexiás lenni! Megszerettem enni, és érdekes, mert sokkal jobban el tudom fogadni magam, mint előtte bármikor. Rájöttem, hogy nem a kilók számítanak, hanem a belsőnk!”

Lídia szerint ez is oka lehet annak, hogy sok fiatal lenézi a teltebb vagy moletteb társát, márpedig ez is testkép- és táplálkozási zavarhoz vezet.

Az alábbiakat tanácsolja:

- A fiatalok ne akarjanak senkire hasonlítani!

- Ha nem tudják elfogadni magukat valamilyen téren, vagy csúfolják őket a külsejük miatt és ez bántja őket, akkor merjék elmondani olyannak, akiben megbíznak!

- Ne féljenek segítséget kérni, ha valóban elhízottak.

- Azok se féljenek segítséget kérni, akik látják, ha a korülöttük lévő személlyel valami nagy gond lehet!

- Ne próbáljanak ki össze-vissza mindenféle fogyókúrás szert vagy módszert, mert összezavarják a szervezetüket, ami később betegségekhez vezethet!

- Az anorexia meddőséget okozhat vetélést és egyéb negatív hatása is van a nőkre nézve! Nem játék, nem lehet divat tárgya!

Arra is szeretné felhívni a figyelmet, hogy a fiatalok közül nagyon sokan félnek a szülés utáni testüktől, hogy már nem lesznek olyan vékonyak, csinosak. Pedig a szülés után is vissza lehet szépen nyerni az alakot, csak idő kell hozzá! Nem szabad ettől félni, és ezért csak ezért nem merni vállalni gyerekeket. És azt kéri, hogy ha valaki segítségre szorul, akkor vele vagy a hozzátartozóival muszáj lenne beszélni, mielőtt késő lesz. Ha valaki anorexiával küzd, akkor a környezetének is mindig hazudik azzal kapcsolatban, hogy már evett. Kifogásokat keres a kínálás visszautasítására, kerüli a társaságban való étkezést, ugyanakkor túlzásba viszi a sportolást. Az anorexiások nem tudják magukról, hogy ez nem egy trend, amit követni lehet, hanem ez egy betegség. Megsértődnek, bezárkóznak, elzárkóznak, ha valaki ilyet merészel mondani rájuk.

Ezért a szülők (vagy a legközelebbi hozzátartozó) segítségét kellene elsősorban kérni! Elmondani nekik, hogy a szerettüknek megfelelő segítségre lenne szüksége: pszichológusra és dietetikusra.

Lídia életében végül az esküvő okozott változást: félt, hogy pszichiátriára, kórházba kerül, esetleg meghal! Abban állapodtak meg a szakemberrel, hogy csak akkor lehet esküvő, ha 8-10 kilót hízik – természetesen a terápia és a táplálkozási tanácsok segítségével. A mostani férje motiválta végig, aki az esküvő előtt hónapokig csak skype-on látta a barátnőjét és amikor hazajött külföldről, akkor szembesült a menyasszonya testképével. Lídiának végül sikerült kimászni a gödörből! Fokozatosan tanult meg újra enni, mint egy kisgyerek – a pépektől a szilárd ételekig, több kudarc után. Sikerült a kitűzött időpontra híznia, és megvolt az esküvő is, majd teherbe is sikerült esni.

„Nagy csoda volt az, hogy egyáltalán teherbe tudtam esni ilyen vékonyan! De az első terhességnél valószínűleg ikreim lettek volna, mert bekövetkezett egy vetélés, és csak egy babám maradt. De ő legalább megmaradt, és meg is született! Ha felkészültebb lett volna a szervezetem terhességre, ha lett volna tartalékom, akkor lett volna erőm kihordani mindkettőjüket - szerintem.”

23 éves volt, amikor az első babája a világra jött, ma pedig már 3 gyermeke van és videoblogot vezet, melyben életének erről a szakaszáról is őszintén beszél.

--------------------------------------------------

Az anorexia viszonylag ritkán fordul elő, gyakorisága 1% körülire tehető, leggyakrabban serdülőkorú lányoknál fordul elő, sokáig tipikus volt a 12–18 életév közötti betegségkezdet, azonban mostanában ez az életkori határ fellazult, aminek következtében egyre fiatalabb gyerekek, illetve fiatal-középkorú nők körében sem ritka az anorexia. 18–35 éves nők között az evészavarok gyakorisága 1-4%. Korábban úgy tartották, hogy az evészavarok kizárólag a nőket érintő betegségek, azonban az elmúlt 20 évben megnőtt az evészavar gyakorisága férfiak körében is. Bár az anorexia egy sokat kutatott terület, az intenzív kutatások és terápiás lehetőségek ellenére az anorexia halálozási rátája még mindig a legmagasabb az összes pszichiátriai betegség közül: a betegségkezdet után 10 évvel 8%, 20 évvel 20% körüli a halálozási szám. A halál leggyakoribb oka a szívmegállás, kiszáradás, alultápláltság, fertőzések, öngyilkosság.

--------------------------------------------------

Kéky Kira

Rovat: