hétfő, 2018. október 15., Teréz

Ági néni

A szomszédokkal érdemes jóban lenni – hallottam sokszor a szüleimtől, akik vidéken élnek. Budapesten kicsit másképp kezeljük ezt a dolgot, sokan évekig laknak úgy – főként az albérletezők –, hogy semmit nem tudnak a mellettük lakókról.

Ági néni

Amikor évekkel ezelőtt beköltöztem a lakásomba, én sem sokat foglalkoztam a negyedik emeleti kis közösséggel. Néhányan szinte minden reggel megbeszélték a folyosón a napi híreket, és azt is, kivel mi történt a házban. Ezt tapasztalva rögtön úgy gondoltam, én ebből biztosan kimaradok. De nem tehettem.

A nyugdíjas, apró termetű, sipítozó hangú Ági nénit ugyanis nem lehet csak úgy kikerülni. Mivel részben itthon dolgozom, napközben is gyakran összefutottunk a lépcsőházban, mindig kérdezgetett, mit csinálok, hogy bírom a meleget vagy a hideget, kik jártak nálam, hol voltam a múltkor, mert napokig nem látott. Olykor szórakoztatott, néha azonban már inkább bosszantott a kotnyeleskedése. Egy alkalommal a sarki élelmiszerboltban több más vásárlóval együtt álltunk sorban a pénztárnál, Ági néni már éppen fizetett, amikor észrevett. Ismét feltette a szokásos kérdéseit, én pedig a szokásos sablonválaszokat adtam. Amikor elment, a mögöttem álló hatvanas férfi megjegyezte: – Úgy látom, Önöknél nincs szükség se térfigyelő kamerára, se riasztóra. Mindenkiből kitört a nevetés. Akkor, ott nyilvánosan kinevettük Ági nénit.

Fél évvel ezelőtt hirtelen egy kisebb műtéten kellett átesnem, ami után szigorúan pihennem kellett egy hetet, és semmit nem emelhettem. A barátaim igyekeztek mindent beszerezni, elintézni helyettem, semmiben nem szenvedtem hiányt. Egyik nap csak a postaládáig mentem le, amikor összefutottam Ági nénivel. Nem lehetett tagadni, hogy valami történt, mert nem néztem ki túl jól. Rögtön megkérdezte, hogy hozhat-e valamit a boltból, miben segíthet, van-e mit ennem. Először csak udvariaskodásnak tekintettem a felajánlását, cserébe azért, mert információhoz jutott. Ő azonban egy héten keresztül minden reggel bekopogott hozzám, hogy érdeklődjön a hogylétem felől, és továbbra is erősködött, hogy szívesen hoz nekem bármit, amire szükségem van. Mint egy idős rokon.

Elszégyelltem magam. Azóta már nem idegesít, ha kérdezősködik, elbeszélgetünk erről-arról. Jó szomszédok lettünk.

PM

Rovat: